2011. június 30., csütörtök

Lapra vetett jövő..??

Közprédára bocsátom új novellám/regényem (nem tudom mi lesz belőle) egy kis részletét. Jól haladok az írásával és mostanában sokkal jobban jön ehhez az ihlet, mint a másik novellához, amiről majd (külön bejegyzés) még ejtek egy-két szót. Ha kapok minimum 10 jó pipát, akkor hozom majd az első fejezetet. Ha nem akkor ez is el fog tűnni a süllyesztőnek használt fiókomban és majd évek múlva kiadatom és jól meggazdagszom belőle. :D
Ciao, Birbus
U.I.: Természetesen Robot is tartalmaz, szóval nem megijedni. :P
U.I.2: Címe még kétes, de ez az ami a legjobban tetszik:

Lapra vetett jövő

Fogj egy tollat, majd írd le vágyaidat, álmaidat és elképzeléseidet egy lapra. Ne kívánj sokat, s elérhetetlent! Képességeidhez mérten ítélj elképzeléseid fölött! Ne akarj egyik pillanatról a másikra híres színész, milliárdos vagy neves énekes lenni. Ne akarj egyik pillanatról a másikra vagyonos és boldog lenni. A változások nem történnek egyik percről a másikra. Küzdeni és dolgozni kell azért, hogy álmaidat beteljesítsd! Az akadályoktól, kudarcoktól ne félj! Küzdeni kell a végsőkig. Sosincs semmi sem veszve. Rajtad áll, hogy ki leszel. Kezedben a változást jelentő toll, előtted a jövőt jelképező papír. Ideje megírnod a jövőd! Mire vársz? Írj! - Olvastam fel kiadómnak a legelső könyvem utolsó pár sorát. - Ennyi. Mit szólsz hozzá? Nem túl nyálas?

- Fantasztikus. - Felállva ujjongott kiadóm. - Érzem, hogy kapkodni fogják a polcokról. - Egy pillanatra elképzeltem, hogy milyen is lehet a kezembe tartani a kész könyvet és szignálni azt egy olvasómnak. Álom ez is. - És mi az, hogy nyálas-e? Tökéletes.

- Neked elhiszem. Akkor ezt itt is hagyom. Szólj majd, ha van valami fejlemény, oké? - Leraktam Claudia elé a könyvem nyers változatát, ami egy hátrányos helyzetű férfiről szól, aki nagyot álmodott. Elvesztette szüleit és ő lett három testvérének a gyámja. Nem akart mást csak kitörni a szegénységből és boldogságban felnevelni testvéreit. Erős akaratereje és küzdő szellemének köszönhetően sikerült elindulnia a változás útján. Akadályokat gurított elé az élet, de küzdött és néhányat sikeresen vett néhánynál elbukott, de felállt, tovább sétált, próbálkozott, nyert. Idővel a szerelem is rátalált. Igazi Happy Endes történet ez, mire mindenki vágyik. Én is...

Melanie Owen vagyok. 25 éves, nehéz múlttal rendelkező lány. Könyvem történetének az én eddigi életem volt az ihletője.

2011. június 29., szerda

2. könyv - Az új élet küszöbén - 4. fejezet

Ezt a részt drága nővérkémnek ajánlom, hisz tegnap volt a 20. szülinapja! Isten éltessen így utólag is. :) Semmi kapcsolódási pontja nincs neki az új fejezethez, de hagy örüljön a feje, hogy itt is megköszöntöttem. :D
A fejezethez annyit, hogy már 1 hete meg van írva ez a fejezet és a következő 3. Sajnos engem a problémák hoznak lázba és azok késztetnek írásra. Remélem tetszik ez a rész is és izguljatok a folytatás miatt, mert lesz ott minden! :D
Ciao, Birus

ismertél valakit,
de az valaki más lett,
mert előjött valami,
ami belülről rág meg,
egy formátlan valami,
és az idő is tág lett,
én formába önteném,
de az anyag nem áll meg

Rob délután két órakor hagyta el Londont és azzal együtt hagyott magamra. Rendesen el se tudtam tőle búcsúzni a reptér előtt lézengő fotósok miatt. Csak egy apró csókot tudtam tőle lopni a taxi hátsó ülésén, aminek elégnek kell lennie még egy darabig.

Enyhén depresszív hangulatom lett. A délután hátralévő részét csöpögős romantikus filmek nézéssel és fagyi evéssel töltöttem. A harmadik film után úgy döntöttem, hogy vagy elmegyek aludni, vagy megnézek még egy filmet és utána a hajamat tépve rohanok ki a világból. Az első lehetőség mellett döntöttem.

A vártnál hamarabb ért az álom, aminek köszönhető volt, hogy szerelmem illata lengte e az ágyneműt. Olyan volt, mintha ő is itt lenne. Olyan volt, mintha őt ölelném, amikor csak azt a tollal kibélelt textilt tartottam a karjaim között.

Reggel a vártnál kipihentebben ébredtem. Se émelygés, se éhség érzet, semmi. Érzem, hogy ez a napom jó lesz.

Kipattantam a pihe puha ágyból, majd forró fürdőt vettem. A kádban áztattam magam, amikor is eszembe jutott, hogy szerelmem a világ másik felén dolgozik és jó lenne tudni, hogy mi van vele. Remélem, épségben megérkezet LA-ba.

Gyorsan kiszálltam a kádból, majd törölközés és öltözködés után elindultam megkeresni a mobilom. Természetesen még mindig hozom a formám és állandóan elfelejtem, hogy hova rakom a cuccaimat. Van, hogy valami sosem változik.

A hálót teljesen feltúrtam, de sehol se volt. Mindenhol megnéztem, de semmi. Sose szerettem az ilyen kincskeresősödiket. Húsvétkor, amikor mindenkiben ott tombol az ajándék megkeresési vágy, én csak várni szoktam a nővéremre, aki a kérésemre az én kosaramat is megkeresi. Valahogy sose dobott fel ez az egész és most is ez a helyzet, sőt most már kezd egyre jobban idegesíteni. Egy rohadt telefon képes elrontani az egész napomat.

Már a nappali padlóján fekve kerestem azt a szutykot, amikor is valaki megszólalt:

- Barbi te mit keresel? - Az ijedségtől hirtelen akartam felülni, aminek az lett a következménye, hogy szépen bevertem a fejem az asztal szélébe. Egy szerencsém, hogy kemény a kobakom és nem kezdett el vérezni, bár a fejembe hasító fájdalmat attól még éreztem.

Most már jajgatva és a fejemet fogva azonosítottam be a látogatom, vagyis inkább betolakodóm.

- Úristen, jól vagy? Ugye nem esett bajotok? Nem akartalak megijeszteni. Rob meg fog ölni.

- Neked is, szia, Tom. És kösz az érdeklődést az állapotom felől. Megvagyok, bár lehet, hogy egy kisebb amnéziám van, vagy ami még rosszabb, lehet, hogy maradandó károsodást okoztál most a picinek.

- Atya világ. Gyere, beviszlek a korházba kivizsgáltatni. - Már épp emelt volna fel a földről, mikor is megakadályoztam benne. Nem hiszem el, hogy senki se érti mostanában a poénjaimat és már megint mi ez a megvédelek, mert, ha nem, akkor engem Rob öl meg? Kész agyrém.

- Állj már le! Nincs nagy bajom csak a fejem fáj. Nem lesz semmi bajunk és téged nem fog megölni Rob. - Egy hangos ’mindenoké’ sóhaj közepette lehuppant az egyik fotelba.

- De lehet, hogy mégis el kellene mennünk az orvoshoz, mert, ha valami bajod lesz az tutira az én hibám lesz.

- Csodálkozol? Te hozod az emberre a szívbajt.

- Nem tiszta a lelkiismereted. Mit rejtegetsz odalenn? - Végre. Itt van a kibírhatatlan Tom, aki poénjaival imádja megkeseríteni az életem.

- A mobilom kerestem, de te megzavartál benne. - Felállt őurasága, majd az ebédlő asztalhoz érve felvett onnan valamit és lóbálni kezdte. Pici, téglalap alakú.

- Ezt nem hiszem el. Már vagy egy órája kerestem és neked elég volt annyi, hogy bejössz ide. - Lassan felálltam, majd odamentem hozzá és kikaptam a kezéből a kis vackot.

- Tudom, hogy utánozhatatlan tehetséggel vagyok megáldva ilyen téren.

- És kicsit se vagy szerény. – Mindketten lehuppantunk a kanapéra, majd folytatunk értelmes beszélgetésünket.

- Tehetek róla? A lányok így is a lábaim előtt hevernek. Még te is.

- Én biztos, hogy nem. Azt se tudtam, hogy itt vagy, szóval engem nyugodtan húzz csak ki a listádról. Mellesleg, hogy jutottál be és egyáltalán miért jöttél?

- Mint a James Bond filmekben, fogtam egy hitelkártyát és annak a segítségével jutottam be.

- Daniel Craig legalább izmos. Őt azért szívesebben fogadtam volna helyetted.

- Járok gyúrni, csak, hogy tudd.

- Új lány a láthatáron? Vagy fiú? Mond, hogy nem zúgtál bele egy testépítőbe!

- Vicces vagy nagyon, de inkább a poénkodást hagyd meg nekem. És csak, hogy tudd egyik se stimmel. Se nő, és végképp nem pasi. Csak a saját szórakozásomra járok.

- Persze. Na, mind egy. Ideje lenne végre színt vallanod. Hogy jutottál be és legfőképp mit akarsz itt?

- Rob küldött, hogy gondoskodjak rólad, mellesleg bejönni nem volt nehéz, mert megsúgta nekem RPatz, hogy hol a pótkulcs. - Kiborulás 3..2..1.

- Ezt nem hiszem el. Mi vagyok én egy gyerek? Nem kell nekem senki se aki "gondoskodik" rólam. Elegem van már ebből a vigyázós dologból. Először Clare, most meg te. Holnap ki fog jönni, Sam?

- Nem, mert Bobby. – Nem zavarta, hogy éppen a fejét ordítom le, hisz röhögve a képembe mondja, hogy holnapra drága Bobbyt szervezte be Robert.

- Tom ne röhögj, mert ez nem vicces. Senki se kell! Nem kell rám vigyázni! Csak az jöjjön ide, aki tényleg meg akar látogatni, és ne az, akit Rob megfenyegetett.

- Amúgy is jöttem volna.

- Ne hazudj! Most is valamelyik pubban innál vagy csajoznál. Nem kell a körítés. Nincs szükségem a segítségetekre. – Mély levegővételekkel próbáltam magam lenyugtatni. Mégse tenne jót nekem a sok stressz.

- Lenyugodtál?

- Igen.

- Akkor készülődj, mert megyünk szórakozni.

- Szórakozni? Marha vicces vagy. Ha tudnád, nem ihatok.

- Milyen kis alkesz vagy. Alkohol nélkül is jól lehet magunkat érezni.

- Ha a közelbe vagy, akkor mindenképp kell inni, mert téged csak úgy lehet elviselni.

- Ez fájt, csak hogy tudd. – Pont, mint Rob szokott, ő is eljátszotta nekem a fájdalmas szívű férfit.

- Ti Robbal tényleg tesók lehetnétek. Ő is mindig így játszza a megbántottat.

- RPatz rólam másol.

- Majd felvilágosítom, hogy ez már nem menő.

- Nekem köszönheti, hogy befutott, mint színész, és mint a nők bálványa.

- Azért is neked kell köszönetet mondani, mert jó az ágyban?

- Jó az ágyban? Végül is annyira rossz nem lehet, ha teherbe ejtett.

- Szerintem lapozzunk. Hova megyünk?

- Meg..

- Ne mond ki azt a szót! Vedd úgy, hogy nem is kérdeztem semmit se.

- Kapd össze magad, aztán indulhatunk is.

- Azonnal, csak megnézem, hogy Rob írt-e. - Eléggé lefoglalta a figyelmemet Tom, aminek köszönhetően teljesen elfeledkeztem az alap dolgomtól, attól, hogy végre megtudhassam, hogy mi van szerelmemmel.

Boldogan és egyben csalódottan is fogadtam az SMS-ét.

Megérkeztem, majd hívlak. Rob

Semmi szeretlek, vagy, hogy hiányzol. Na, mindegy is. Nem állok neki kombinálni, ma jól akarom magam érezni Tommal.

Gyorsan átöltöztem egy melegebb ruhába, hisz eléggé a télben vagyunk még. Majd leszaladtam a napi bébi csőszömhöz.

- Sapka, sál. Meg ne fázzon a kismama. – Az adott dolgokat rám aggatta, amitől köpni-nyelni nem tudtam.

- Hogy te mennyire figyelme lettél.

- Én vagyok a férfiak gyöngye. - Elismerően kihúzta magát.

- Erre inkább nem mondok semmit.

A napom hátralévő része hamar és vidáman telt. Tommal sétálgattunk a belvárosban, megebédeltünk egy kisebb étteremben, majd elmentünk egy parkba hó csatázni.

Elég viccesnek hatott az egész, hisz én mégis csak terhes vagyok, erre itt fetrengek a hóba és Tom könyörtelenül kínoz. Külső szemlélő még azt is hiheti, hogy mi egy pár vagyunk, ami aztán teljesen abszurd feltételezés lenne, hisz 1 vőlegényem van, akit mindennél jobban szeretek, 2 terhes vagyok, 3 Tom az mégis csak Tom. Én őt nem tudom férfiként kezelni, számomra mindig is gyerek marad. Oké, néha...gyakran Rob is ilyen gyerekes, de vele lehet komolyan beszélni, viszont Tommal nem.

Épp fetrengtem a hóban miközben Tom könyörtelenül dobált hóval, amikor is fényképkattanásokra lettem figyelmes. Valószínűleg Tom is észrevehette, mert azonnal abbahagyta a kínzásom és felsegített.

- Ezt nem hiszem el. Azonnal el kell tűnnünk innen. - Megszólalni se volt időm. Tom karon ragadott és húzni kezdett a kocsija felé. Utálok rongybaba lenni, de most jobbnak láttam nem ellenkezni. - Takard az arcod! Ha kiderül, hogy ki vagy, akkor Rob kitekeri a nyakam. - Engedelmeskedtem, hisz tényleg nem így kellene lerántani a kilétemről a leplet.

Hamar odaértünk a kocsijához, de azok a szemetek követtek minket. úgy loholtak utánunk, mint a hiénák. Szánalmasak.

Tom azonnal indított, bár így is sikerült pár képnek készülnie rólunk.

- Fantasztikus. Nem is tudtam, hogy mi hiányzik az életemből. – Idegesítő, hogy léteznek olyan emberek, akik képesek pénzért fotózni egy adott hírességet.

- Bocsi. Nem akartalak kellemetlen helyzetbe hozni. – Szegénykém félreértett.

- Hagyd már! Ne mentegetőzz! Ilyenkor még jobban hasonlítasz Robra. Most már legalább bebizonyosodott, hogy igen is jó színész lehetsz, ha ennyi fotós lohol utánad.

- Eddig is tudhattad volna, hogy jó vagyok, és azért se sértődöm meg, ha ott hagyod értem Robot. – Lassan hazaértünk. Gyorsan bementünk a házba, majd lehuppantunk a konyhaasztalhoz és egy forró tea mellett folytattuk a beszélgetésünket.

- Álmodozz csak! Nincs az a pénz!

- Hidd el van. Egész jól bírod a felhajtást.

- Azt csak hiszed. Már kezdem tudni kezelni a feltörő sokkrohamomat, de ezt a cirkuszt nem lehet megszokni. Rob mellett és már melletted is sajnos tűrnöm kell. Majd este csoki fagyi evésbe levezetem az idegességemet.

- Rob megfogta veled az isten lábát. Klassz csaj vagy. Te sokkal jobban illesz Robhoz, mint Kristen vagy Nina. Örülök, hogy rád talált. – Mi, mi, mi? Nina?

- Nina? Az meg ki a szösz?

2011. június 26., vasárnap

2. könyv - Az új élet küszöbén - 4. fejezet részlet...

Hát helló! Kérdeztem, hogy kértek-e egy kis ízelítőt az új fejezetből. 3 igen, 0 nem. Kicsit rosszul esett az a kevés igen, de nincs erőm már kiakadni. Direkt kedves akarok lenni, erre ez a hála. Nem is kaptok nagy részletet. Örüljetek annak, amit kaptok. *durci*
Birbus

- Akkor készülődj, mert megyünk szórakozni.
- Szórakozni? Marha vicces vagy. Ha tudnád, nem ihatok.
- Milyen kis alkesz vagy. Alkohol nélkül is jól lehet magunkat érezni.
- Ha a közelbe vagy, akkor mindenképp kell inni, mert téged csak úgy lehet elviselni.
- Ez fájt, csak hogy tudd. – Pont, mint Rob szokott, ő is eljátszotta nekem a fájdalmas szívű férfit.
- Ti Robbal tényleg tesók lehetnétek. Ő is mindig így játszza a megbántottat.
- RPatz rólam másol.
- Majd felvilágosítom, hogy ez már nem menő.
- Nekem köszönheti, hogy befutott, mint színész, és mint a nők bálványa.
- Azért is neked kell köszönetet mondani, mert jó az ágyban?
- Jó az ágyban? Végül is annyira rossz nem lehet, ha teherbe ejtett.
- Szerintem lapozzunk. Hova megyünk?
- Meg..
- Ne mond ki azt a szót! Vedd úgy, hogy nem is kérdeztem semmit se.
- Kapd össze magad, aztán indulhatunk is.

2011. június 22., szerda

2. könyv - Az új élet küszöbén - 3. fejezet

Meghoztam! Sokak örömére és kevesek bánatára. Vírus irtás folyik nálunk, szóval a lassúság az az asztali - 6 éves - PCnek köszönhető. De mindennek nézzük a jó oldalát, itt van. :) Mit is akartam még mondani? Egy kis regényt akartam írni, de most elfelejtettem. Nem baj, majd, ha eszembe jut, akkor úgyis írok.
Ciao, Birus
 

Ismét reggel. Ismét ölelő kezek zárták körbe testemet. Ismét az általam legjobban szeretet férfi karjai között ébredtem. Most én nézhetem, őt miközben alszik. A látványt, mint egy fényképező próbálom lefényképezni és az emlékezetembe vésni.
Sajnos ma ismét elmegy. Visszamegy forgatni. Két nap. Két napot kaptam, hogy újra tudjam, hogy kinek ígértem oda a jövőmet. Kaptam 48órát arra, hogy élvezhessem a társaságát. Kaptam 2880 percet arra, hogy ismét boldog lehessek. Kaptam 172800 másodpercet, hogy ismét megszokjam őt és hiánya még keserűbb legyen, mint eddig.
A kétely ott lebeg mindenhol. Vajon megváltozik, ha visszamegy? Vajon van félnivalóm a nők miatt? Ha eddig nem voltak rá hatással, akkor most miért lennének? Talán tudják, hogy én vagyok? Vagyis tudják, hogy Rob már nem szabad préda? Érzem, hogy szeret, de ki tudja, hogy nem-e lesz nagyobb a csábítás, mint ő saját maga? Csak annyit tehetek, hogy bízok benne. Ez neki a munkája. Nekünk ez egy akadály melyet sikeresen kell vennünk. Ha ezt az időszakot sikeresen átvészeljük, akkor biztosra fogom tudni, hogy van jövőnk.
Még hosszú percekig néztem szuszogó szerelmemet, majd hasam hangos korgása miatt a pihe puha ágy elhagyására vetemedtem. Szerelmemet nem szerettem volna még felébreszteni, ezért óvatosan lehámoztam magamról a karjait, majd kikecmeregtem mellőle. Édes egyetlenem magányomat hamar orvosolta a kispárnámmal. Olyan édes volt, ahogy helyettem ölelte a párnám. Ennél cukibb férfit még nem láttam, de nem is akarok.
Szuszogó vőlegényemet hátrahagyva elindultam reggelit készíteni. A változatosság kedvéért ma palacsintát csinálok, hisz nem ehet az ember minden reggel ugyan azt, mellesleg most sokkal jobban megenném a jó csokis palacsintát.
Hamar neki is álltam az elkészítésének. Miközben készítettem a reggelit, felelevenedtek bennem a régi emlékek.
Mikor még gyerek voltam én és a nővérem rengeteg időt töltöttünk a mamámnál. Ő mindig próbált a kedvünkben járni és mindig azt készített nekünk, amire a legjobban vágytunk. Mondani se kell, hogy a mi kis édes szájunk révén mindig csokis palacsintát kértünk. Mama készségesen teljesítette a kérésünket és mikor már nagyobbacskák voltunk, megtanított minket a palacsintakészítés rejtelmeire.
Mai napig, mikor azt sütök, felvillan előttem egy kép a régi magamról. A bohóc és életvidám lányról. Eszembe jut a kis hazám, a családom és a barátaim. A szerető támaszt nyújtó család és az igaz barátok. Emlékképek lepnek el a gimnazista éveimből, amikor a legnagyobb problémát a tanulás és a vitázások jelentették számunkra.
Ma meg itt vagyok a nagy betűs életben olyan problémákkal küzdve, ami nem is tudtam, hogy van. Csintalan gyermekként sose gondoltam volna, hogy álmom egyszer valóra válik. Pedig megtörtént. Többet is kaptam az élettől, mint kértem. Kaptam egy csodálatos családot, kaptam sok igaz barátot, kaptam egy második otthont, kaptam egy szerelmes vőlegényt, kaptam egy apró csöppséget, ki a szívem alatt fejlődik és a legtöbb, amit kaptam az a boldogság.
Lassan elkészült a reggeli. Szerelmemet meg szerettem volna meglepni egy kis reggelivel, ezért egy tálcára pakoltam, amit csak lehetett és beindultam a hálóba. Rob édesen aludta az igazak álmát. Bűn lenne felébreszteni, de ki az aki mellette nem esne bűne, mellesleg nemsokára megy a gépe. Még egy kicsi időt szeretnék vele tölteni.
Az ételtől roskadó tálcát az éjjeliszekrényre raktam, majd visszabújtam mellé az ágyba és keltegetni kezdtem.
- Szerelmem ébredj fel. - Miközben szólongattam borostás arcát simogattam, hátha ettől hamarabb felkel. Nem sokat használt. Még párszor szépen kértem, majd végső megoldásként kezembe vettem a bögre kávéját és párszor elhúztam az orra előtt. Mihelyst megérezte a koffein illatát, orra aranyosan ara fele mozgott, merre a bögrét húztam. Látszott rajta, hogy nemsokára felébred. Szemeit lassan nyitogatni kezdte, majd jó nagyot ásított.
- Jó reggelt álomszuszék. Tudtam, hogy szereted a kávét, de, hogy még nálam is jobban? - Értetlen arckifejezéssel feküdt még mindig mellettem. - Próbáltalak keltegetni, de semmi sem hatott, csak a kávé.
- Drágám, akkor nem próbáltál mindent ki. - Kaján vigyor jelent meg az arcán. Reggel arra lenne energiája.
- Az lehet, de most inkább együnk. - Az ölünkbe helyeztem a tálcát, majd enni kezdtem. Ő is lassan mellém helyezkedett. Kaptam egy reggeli puszit, majd ő is nekiállt enni.
- Ezt mind ma reggel főzted?
- Igen.
- Miért nem keltettél fel? Segítettem volna.
- Több kárt csinálsz a konyhában, mint hasznot. Mellesleg nem törik le a körmöm ennyi munkától.
- Értelek, de nem szeretném, ha nagyon megerőltetnéd magad. - Hát ez megy egy hónapja. Én lettem a porcelánbaba, akit felraktak a biztonságos polcra. Néha letörölgetnek vagy beszélnek hozzám, de törvénye van foglalva, hogy a polcról lejönni és valamit csinálni tilos.
Rob rettenetesen félt. Attól tart, hogy valamivel kárt teszek magamban és a piciben. Tudtom szerint eddig még senki se halt bele a mosogatásba, de inkább ráhagyom. Ő erőltette annyira, hogy Clare segítsen be nekem a házimunkába. Nekem kötelezően bele kellett mennem, de azért rossz dolog, hogy Clare végzi helyettem a piszkos munkát. Hét hetes terhes vagyok és elég fáradékony, ezért jól jön a segítség, de Claret sem szeretném kihasználni. Neki is biztos, hogy van jobb dolga, mint mindig rólam gondoskodni.
- Adhatnál anyukádnak egy hét szabadságot. Gondolom, Richard nem takarít, amíg itt van nálam.
- Ne féltsd annyira anyuék házának a tisztaságát. Apu biztos meg lett fenyegetve valamivel, hogy takarítson.
- Mivel rá ütöttél, kétlem, hogy lenne bármi is ami hatna rá.
- Nálam még nem próbálkoztál mindennel. - Súgta a fülembe.
- Remélem most a szép nézésre gondoltál.
- Téves válasz.
- Téged lehet, hogy azzal meg lehetne fenyegetni, de Richardot kétlem.
- Hát ki tudja. – Belegondolni is rossz abba, hogy mi most miről beszélünk.
- Na, jó drágám. Szerintem a szüleid szexuális életének a kitárgyalását napoljuk, mert mindjárt elmegy az étvágyam. Tudod, túl jó a képzelő erőm.
- Szerintem is jobban járunk, ha eszünk, bár van pár ötletem, amivel elüthetnénk az időt. – Minek néz ő engem? Vannak igényei az biztos, értettem a célzást, de most eszek. Ilyenekkel most engem ne zaklasson.
- Minek ennyire sietni? Evés után is össze tudjuk pakolni a bőröndödet. – Poénból mindig jelesre vizsgáztam. Ezzel legalább sikerül húznom az agyát és az időt. Még egy-két palacsinta simán elfér bennem.
- Egy nap ennyiszer se lettem még elutasítva.
- Most sajnálnom kellene téged?
- Nem engem, hanem pici Robot.
- Pici Robot? Jól megvan ő oda lenn. Különben sem vagyok egy nimfomán nő, de te lehet, hogy te férfi kiadásban az vagy.
- Ez a kijelentésed a szívembe markolt. - Színészi tehetségével eljátszotta a szenvedő férfit. - Tehetek róla, hogy gyönyörűséged hatással van minden porcikámra és miattad minden percben a vágy tombol a testemben. Mit kellene tennem?
- Ajánlom a hideg zuhanyt. - Imádtam életemet heccelni. Végül is mindig az lesz a vége, hogy bedurcizik, én megpróbálom megvigasztalni és a végén az lesz, amit ő akar.
Most se volt másképp. Először szavakkal majd, csókokkal kezdtem el őt vigasztalni. A bocsánatkérő akció hamar átfordult egy érzéki szeretkezésbe.
Más volt, mint a tegnap reggeli. Nem volt annyira feltüzelt együttlét, mégis minden benne volt. Minden mozdulatban, érintésben, lökésben érezhető volt az egymás iránt érzett vonzódásunk, szerelmünk. Minden sóhaj, nyögés mögött ott lapult a búcsú. Tudtuk, hogy egy darabig ez lesz az utolsó szeretkezésünk, ezért mindketten a maximumot akartuk kihozni belőle.

U.I.: Ennyit tudtam kihozni magamból. Mellesleg itt kell, hogy vége legyen, mert ez még happy, de aztán jön a depi. Na, de ne is szaladjunk ennyire előre.

2011. június 18., szombat

Nyamvadt vírusok...

Kezdek dühbe gurulni. Nem elég, hogy gépen nem tudom az oldalt normálisan megjeleníteni, nagy arra is a esély, hogy kis nyomorék vírus megtámadta szegénykémet. Ideges vagyok, de nagyon. A telómról se tudok semmit se átrakni rá és természetesen azon írom újabban a fejezeteket. Egyszer véletlenül nem mentettem és odaveszett 1,5 oldal. Nem elég, hogy anyu szerint már nagy lány vagyok és most szinte minden házimunkát nekem kell megcsinálnom, de még ilyen dolgokkal is nekem kell bajlódnom. Azt se tudom, hogy van-e egyáltalán tűzfal vagy vírusírtó a gépen. Sietek a probléma megoldásával és próbálom hozni az új fejezetet, de lehet, hogy előbb tépem ki az összes hajam, mint hogy legyen új fejezet.
U.I.: CHAT TÖRÖLVE LETT!!!! HA VALAMI KELL, AKKOR NYUGODTAN ÍRJ HOZZÁSZÓLÁS FORMÁJÁBAN, VAGY MÉG MINDIG OTT VAN AZ E-MAIL!! ;)
Ciao, Birbus

2011. június 13., hétfő

FONTOS....vagyis nekem az

Sajnálom, hogy még mindig nem hoztam a folytatást, de teljesen el vagyok havazva. Nemsokára betöltöm a 17et (június 15). Most nem is tudom, hogy sírjak vagy nevessek. Szülinapomon sátrazás lesz és most az teljesen elveszi minden energiámat. Kicsit maximalista vagyok, szóval szeretném, hogy minden klappoljon és ez sajnos több időbe kerül, mint azt hittem. Sajnos az új fejlivel úgy állok, hogy 3 oldal megvan, de az nem elég és még semmit mondó, szóval felrakni nem szeretném. Pénteken még beszámíthatatlan leszek szerintem, szóval szombat, vasárnap fele hozom majd az új fejezetet, ha minden jól megy! Megértéseteket előre is köszönöm. Ja és VAKÁCIÓÓÓ. :D Jók legyetek, és élvezzétek a nyarat! Napozás közben olvassatok engem. ;)
Ciao, BirbusU.I: Addig is nézzünk róla képeket...

2011. június 6., hétfő

2. könyv - Az új élet küszöbén - 2. fejezet

Már két napja megvan a fejezet, de anyámék elküldtek hétvégére a mamámhoz, hogy levegő változásban legyen részem. Nem sokat segített az állapotomon, de már nem haldoklom. Suliba remélem még egy darabig nem kell mennem, max csak év záróra.
Fejezetről annyit, hogy (18) , DE ne örüljetek annyira, mert állapotom miatt nem hiszem,hogy a legjobbat sikerült kihoznom belőle, de ez van. És lenne még egy dolog ami miatt ne örüljetek. Gyülekeznek a gomolyfelhők a szereplők fölött.
U.I.: BD trailer *.* wháháháháhá és az a RobTaylor 'csók'. ;)
U.I.#2: Esetleges helyesírási hibákért sorry. Átnéztem, de lehet, hogy elszórtan mindennel lehet találkozni. :D [Sikeresen elolvastam ismét az eddigi 31 írást és találtam benne pár nagyobb bakit, pl: név tévesztés és hasonlókat.]
Ciao, Birbus


Boldog vagyok, nincs nagy igényem
Bármi kell, azt úgyis elérem
De semmi nem kell, csak a pénz kevés
És a szerelem, mi sosem elég

Félálomban éreztem, hogy két kar ölelésében fekszek valami szuszogó párnán. Ebbe van pár bökkenő: valószínűleg ilyen párna nincs és a kanapé se lehet olyan nagy, hogy ott elférjem így. Kicsit kábán nyitogatni kezdtem szemem. Egyrészről kíváncsi voltam, hogy min alszok, másrészt kezdek émelyegni. Amikor már átláttam a csipáimon megláttam a párnául szolgáló férfit alattam. Rob volt az. Most ostorozhatom magam, hogy milyen kis csitri vagyok. Összevesztem vele, este meg gondolom a karjaiba másztam. Mondjuk, az önelégült vigyor tutira erről árulkodik. Egyáltalán mióta alszik nevetve? Ez nekem új.


- Jó reggelt csipkerózsika. - Azt hittem, hogy ott helyben szívinfarktust kapok az ijedségtől. Próbáltam lemászni róla, de nem engedett.

- Na, engedj már el.

- Addig, nem amíg nem kapok valamit.

- Nem kapsz semmit. - Bármennyire kalimpáltam ő tartott erősen. Be kellett adnom a derekam, ha nem akarom, hogy a reggeli rosszullétemnek legyen következménye. - Mond, mit akarsz?

- Adj egy csókot.

- Rob rosszul vagyok. Most nem érek rá erre.

- Csak egy csókot kértem. - Kiskutyaszemekkel mélyen enyémbe nézett, aminek hatására mindent elfelejtettem. Minden rossz emlék elszállt és csak a jók és szépek maradtak meg. Nem kellet sokáig kérlelnie, ajkai szenvedélyesen hívogattak és hamar le is csaptam rájuk.

Az érzés, amikor ajkunk összeért felért minden jóval, amit most nem tudok szavakba foglalni. Puha ajkaink játéka még jobban a bűnre csábított. Többet és többet akartam belőle. Akartam éreztetni vele, hogy a tegnapi hülyesége ellenére még szeretem, hisz őt ki ne tudná szeretni? Rosszullétem, mint a köd, elszállt, helyette forróság öntött el és vágy.

Lassan felültem Robon, majd vágytól fűtve elkezdtem levetkőztetni. Először látható volt rajta, hogy erre nem számított, de őszintén megvallva én se.

Pólója helyét apró puszikkal hintettem be, míg ő hátamat simogatta. Éreztem, hogy tetszik neki, amit kap, hisz kicsi Rob érezhetően ki akart jönni abból a szűkös alsónadrágból. Mihelyst még pár puszit szórtam hasára és egy csókot loptam tőle, elindultam lefelé a szabadító akciómra.

Lassan közelítettem a cél felé és próbáltam minél több örömöt adni neki érintésemmel. Mikor már a megfelelő helyre értem, alsójától gyorsan megszabadultam és kényeztetni kezdtem. Simogatásaim legnemesebb szervén halk néha hangosabb hörgéseket szakított fel torkából. Légzése folyamatosan gyorsult, hörgései sokszorozódtak pár perc elteltével. Éreztem, hogy számára mindjárt itt a vég, de egy hirtelen mozdulattal felhúzott maga alá és engem kezdett el kényeztetni.

Érzékenységem révén nekem elég volt a simogatás, mit előzőkben kaptam tőle ahhoz, hogy a vágy teljesen úrrá legyen rajtam, de úgy néz ki, hogy szerelmembe ma kisördög bújt és a vesztem akarja.

Ruháimtól hamar megszabadított, majd fedetlen testem minden pontját csókokkal borította. Éreztem, ha így folytatja tovább, egyedül kell eljutnom a csúcsra, ezért inkább kezembe vettem az irányítást - szó szerint - és mindkettőnkből felszabadult halk nyögések közepette végre testeink ismét eggyé váltak. Már oly rég nem éreztem őt így. Sokáig kellett nélkülöznöm a szerelem ilyesfajta kimutatását, de kinek is volt a hibája? Mindig én voltam az akit elnyomott az álom, vagy én kezdtem egy újabb veszekedést, minek következtében szerelmem kinn aludt a nappaliban. Egy szó, mint száz csodálatos volt ismét érezni szeretett férfit.

- Csak nem sietünk valahova? - Huncut mosolyra húzta száját, amitől már alapból hevesebben ver a szívem, de az a szexi rekedtség, amikor sex közben beszél, az leírhatatlan.

Fordítottam magunkon és most sikerült felül kerekednem rajta. Végre én diktálhattam a megfelelő tempót és ott csókolhattam ahol értem. Mindketten olyanok voltunk, mint az űzött vadak, mígnem lassan mindketten kezdtünk elérni a csúcsra. Ám mielőtt a kielégülés elért volna, Rob átfordított a hátamra és végig szemembe nézve adta meg az utolsó kegyelem lökéseseket. Szeme gyönyörűen csillogott és a vágy még mindig lángolt benne. Gyönyörtől testem megfeszült. Sikolyomat csókja próbálta elnyomni, majd pár lökés után éreztem, hogy neki is itt a vég. Halk nyögéshez hasonlító hangot hallatott, majd fejem két oldalára támaszkodott és ismét mélyen a szemembe nézett. Úgy mintha kutatna valami után.

- Gyönyörű vagy. - Szavától azonnal pipacsvörös lettem. Bókjaival mindig le tud venni a lábamról.

- Ne hazudj! Már most úgy érzem magam, mint egy bálna. Te nem látod nap, mint nap, hogy mennyit eszek. Lassan akkora leszek, mint egy ház.

- Ne butáskodj. Gyönyörű kis víziló leszel. – Hogy mi? Képes ilyet nevetve hozzám vágni.

- Te köcsög. - Azonnal lelöktem magam mellé, majd oldalamra fordulva durcáskodtam. Neki az lenne a dolga, hogy biztasson, hogy nem leszek nagyobb, mint egy kisebb tehén, erre meg levízilovaz. Ha nem lenne tartásom, akkor most elmondanám, hogy ő se éppen Adonisz mostanában, de mivel én tanultam még valamit szüleimtől, jobbnak látom, hogy büntessem.

- Drágám nem úgy gondoltam. Csak vicceltem. Sose leszel se víziló, se bálna és sose fogsz úgy kinézni, mintha lenyeltél volna egy nagyobb dinnyét.

- Inkább maradj csöndben. Kisebb lesz benned a kár.

- Bocsáss meg és kérlek, ne ölj meg!

- Annál édesebb lesz a bosszú. - Ördögi vigyor terült szét arcomon, majd rájöttem, hogy picit nehéz lesz az ördögi tréfámat végbevinni, de mindent megteszek azért, hogy visszakapja az iméntiért a büntetését.

- És, ha kiengesztellek?

- Esetleg meg szeretnéd szülni a picit? Hát rajta!

- Az a feladat már a tiéd, de én tudok venni finom csokikat.

- Hmm.. Mogyorósat? - Tudta, hogy ezzel bármikor, bármely körülmény között engesztelhető vagyok.

- Ha az kell.

- Oké. akkor legyen egy tábla mogyorós, kell epres is délutánra és kell karamellás estére.

- Oké. Akkor megyek is venni.

- Csak így elmennél mellőlem?

- Ha ez kell, hogy megbocsáss, akkor kénytelen leszek.

- Majd később veszel. Már rég nem haragszom. Inkább maradj még itt. – Visszahúztam magam mellé.

- Nők.

- Férfiak. - Kontráztam rá.

Mellkasára raktam fejem és elmélyülten gondolkoztam a jövőnkön. Vajon mi lesz, ha ismét elmegy. Megint magamra maradok, de vajon meddig? Mikor jön vajon haza? És kikkel dolgozik? Stírölgeti a munkatársnőit? Félrekacsingat? Sikerült saját marhaságomon felhúzni magam.

- Vannak szép lányok a forgatáson?

- Érzek valami furcsát a levegőben. Valaki itt féltékeny.

- Ki? Én? - Bólintott. - Ne nevettess! Nem vagyok féltékenykedő típus.

- Na, ez volt a jó vicc. Eljegyzés előtt ki féltékenykedett Kristen miatt?

- Nem tudom. - Valami furcsa pontot kezdtem el nézni a falon és úgy tettem, mintha semmiről se tudnék. Egyre jobban éreztem fürkésző tekintetét arcomon, mitől még jobban zavart lettem. Késztetést éreztem a színvallásra. - Na, jó. Én, de akkor olyanok voltak a körülmények, hogy számomra minden úgy jött le. De te se hidd, hogy annyira nyugodt típus vagy. Te utánam egy nappal hitted azt, hogy szeretőm van és a legjobb barátomat majdnem meg is ölted a hülyeséged miatt.

- Hidd el, akkor nekem is nagyon úgy jött le, mintha ti ketten.. - Nem fejezte be, de tudtam mit akart mondani.

Ez furcsa nekem. Ennyi idő elteltével nem bízunk a másikban? Még mindig kételkednünk kell a másikban? Meddig fog még ez tartani? Ha így folytatódik, akkor bele fogunk betegedni és kényszeresé válik ez a viselkedés. Ezt nem akarom. Én bízok benne. Inkább magammal vannak problémáim. Magamban nem bízom. Nem azt mondom, hogy megcsalnám őt, hanem attól félek, hogy ő úgy látja, hogy kevésbé szeretem, és ekkor meginog alatta a bizalom léc. Ezt nem akarom.

- Rob te bízol bennem?

- Hogy kérdezhetsz ilyen butaságot? - Hátam simogatását egy percre se hagyta abba.

- Kérlek kérdésre ne kérdéssel válaszolj!

- Igen. Bízok benned. És te?

- Igen, de ha mindketten bízunk a másikban, akkor mire jó féltékenykedni?

- Nem tudom.

- Én azzal, hogy az elején a barátnőd lettem már neked adtam magam. És most, hogy már a menyasszonyod vagyok, még jobban biztosítottalak arról, hogy a jövőben is melletted leszek.

- Én is épp úgy.

- Áh, szóval a barátnőm lettél. Szólhattál volna a jegygyűrű felhúzása előtt, hogy a másik nem felé is kacsingatsz.

- Mi? Én nem. Nem úgy...

- Tudom, hogy értetted. Nyugi. - Fölé gördültem, majd egy apró csókot kapott tőlem a szájára.

- Én is szeretlek titeket.

- Minket? - Pár oktávval feljebb sikerült, mint akartam.

- Téged és a picit te kis butus.

- Mar kezdtem megijedni.

- Kezdtél? Egyre humorosabb kedvedbe leszel.

- Na jó. Le lehet rólam szállni. - Éreztem, hogy a reggeli sziesztázásomnak annyi. Szerelmemmel lassan értelmesen beszélni se lehet, így jobbnak látom, hogy reggeli rutin után reggelizzünk, hátha sikerül elterelni valami másra a témát.

Épp az ágyból próbáltam kiszállni, mikor urasága vissza nem rántott.

- Hova hova?

- Fürdeni. Neked se ártana. - Viccből megszagoltam, majd fintorba torzult arccal kiszálltam mellőle. Pár percig lesokkolva feküdt, majd utánam szaladt, vállára kapott és beviharzott a fürdőbe.

- Robert Pattinson azonnal tegyél le! - Egy percbe se telt máris benn voltunk mindketten a zuhanykabinban és végre a saját lábamon állhattam. Próbáltam nagyon szigorúan nézni rá de mikor megéreztem bőrömön a langyos vizet és mellette Rob puha kezét, mely engem mosdatott, teljesen elszállt az összes haragom. Először Rob fürdetett meg, majd én őt. Reggeli frissítő után mindketten laza ruhába bújtunk, majd míg én nekiláttam a reggeli rántotta készítésnek, addig Rob elment megvenni a megígért csokikat. Hamar végeztünk a teendőinkkel, majd egyszerre elfogyasztottuk a reggelit. Mosogatás után mindketten letelepedtünk a nappaliban és filmet néztünk.

- Szerinted fiú lesz vagy lány? - Film közepén nekem szegezte kérdését szerelmem. Csak tudnám, hogy ennek miről jutnak ilyenek az eszébe.

- Remélem fiú. Először mindenképpen fiút szeretnék. - Aztán majd jön egy kislány, vagy kettő.

- Először? Még ő se jött ki. - Óvatosan megsimogatta a hasam, ami már egy picit elkezdett növekedni. Már a szemfülesek láthatják, hogy valami nő bennem, a többiek meg abban a hitben élnek, hogy túl sok csokit eszek.

- Te egynél meg szeretnél állni?

- Nem, de még sose volt gyermekem és nem tudom, hogy milyen lesz.

- Nehéz. Esti sírások, sok büdös pelenka és még sorolhatnám, hogy mi vár ránk.

- Elég lesz egy. - Nevetett, majd picit elgondolkozott. - És a nevén gondolkoztál már?

- Még meg se fordult ilyesmi a fejemben, de nekem nagyon tetszik a Robert.

- Ne hízelegj asszony! Akkor is te fogod pelenkázni a picit.

- Na, jó. Ha nem Robert akkor Edward? - Rob szemei azonnal kikerekedtek.

- Nem és nem. Legyen inkább Thomas.

- Nem fogja megkapni a középső neved. Legyen inkább Xavier. Xavier Pattinson.

- Nem jó. Rosszul hangzik. Legyen inkább Patrik Pattinson.

- Patrik? Pa-Pa. Nem jó. Mit szólsz inkább a Mikehoz?

- Jól hangzik. Mike. Tetszik. Olyan, mint Mike Tyson.

- Akkor Mike. - Megsimogattam a pocakom, majd Rob is követte a példám. - Tudod Rob szerintem Mike focista lesz.

- Szerintem meg autószerelő. - Kijelentésén nevetnem kellett. Hogy lehet valaki ennyire hülye?

Nem ez volt az utolsó vicces megnyilvánulása a délelőtt folyamán. Egész nap hülyéskedtünk. Együtt készítettük el az ebédet majd együtt fogyasztottuk el és közbe folyamatosan beszélgettünk és kénytelen voltam hallgatni a rosszabbnál rosszabb poénjait. Eddig a szent napig nem ismertem meg az igazi angol humort.

Délután ismét filmnézéssel ütöttük el az időt. Rob apró komolynak szánt kommentjeitől néha annyira megnevettettek, hogy már levegőt se tudtam venni. Imádtam, amikor ilyen volt. Felszabadult és bolond. Látszott rajta, hogy most igazán kikapcsolódott és nem törődött semmivel, csak velem és a picivel.

De ki tudja, hogy meddig lesz ilyen? Ha elmegy és visszajön a forgatásról, akkor ugyan ezt a Robot, vagy egy teljesen más embert fogok visszakapni? Ennyi idő nem volt még elég arra, hogy elrontsák, de ki tudja, kik veszik körül. Csak reménykedni tudok, hogy minden jól fog elsülni és nemsokára végre együtt nézhetünk a babavárás gondjainak elébe.