2010. október 31., vasárnap

Szünet ...

de csak az őszi szünet idejére Nekem is kell pihennem, ezért most az írást is felfüggesztem. Írni fogok, csak már kezd elegem lenni a Wordbe való gépelgetéstől. =S Elég rendszertelenül kerültek fel a fejezetek, ezért most már biztos, hogy CSAK szombatonként fogom őket elrakni. Ez van. Komit úgyse kapok, szóval nincs értelme korábban felraknom.
Jó szünetet nektek és ijesztő Halloweent!!! =P
pux Birbus <3

2010. október 26., kedd

13. fejezet

Sok hozzáfüznivalóm nincs. .... Ja de mégis!! +18!!! xD
pux Birbus

Don't ask why
Before we get too close just let me
Say goodbye
It's easier this way
Don't ask why
Before you ask the question and I
Die Inside
Just let me walk away


Kézen fogva indultunk el az étterem felé. London után ez lesz a kedvenc helyem. Az utca amin sétáltunk ki volt világítva, de egyedül csak mi sétáltunk itt. Robon is látszott ez, mert sokkal jobban fel volt szabadulva. Egész úton viccelődtünk és hülyéskedtünk. Amikor az étteremhez értünk kinyitotta nekem az ajtót és maga elé engedett.
          - Hölgyem.
          - Köszönöm uram.
          Az étterem hangulatos volt. Nincs benne semmi extra, de pont ettől lest tökéletes. Kevesen voltak, de a biztonság kedvéért az egyik sarokban foglaltunk helyet. Az asztalunk közepén halvány fénnyel egy gyertya égett. Iszonyatosan romantikus ez a hely és az, hogy Rob hozott el ide, az már csak hab a tortán.
          Szerelmem lesegítette rólam a blézerem és kihúzta nekem a széket. Még, hogy kihalt a férfiakból az udvariasság.
          A pincér kihozta nekünk az étlapot és válogatás közben beszélgettünk.
          - Valamit el kell mondanom.
          - Mond.
          - Régen nagy rajongod voltam.
          - Mi az, hogy voltál? Most már nem?
          - Hülye. Régen. Még anno 5 éve egy számomra ismeretlen férfiért rajongtam. Nem ismertem. Számomra rejtély volt és vadítóan sexi, de az évek során kinőttem és teljesen elfelejtettem. Lekötötte az időmet a suli. Nem volt semmi időm ábrándozásra és hiú ábrándok kergetésére. Amikor megláttalak a kávézóban fogalmam se volt róla, hogy te ki vagy. Csak 1 rettentően szimpatikus férfit láttam. Aztán amikor elmentünk bulizni, rájöttem, hogy ki vagy. Azt hittem, hogy becsaptál, átvertél. – Rob közbe akart szólni, de mutató újammal letapasztottam a száját. – Nem ismertelek és mivel fiatalabb koromban már lemondtam rólad, ezért akkor is jobb volt lemondanom rólad és számomra érthetetlen dolgokat kitalálni rólad. Nem akartam még egy lyuk lenni az öveden. Hihetetlennek tűnt, hogy az egykori „kedvencem” most meg akar ismerni, sőt még talán többet is akarhat tőlem. Aztán egyre többet beszélgettünk és kezdtem rájönni, hogy mégis ki vagy valójában. Még most se vagyok teljesen bennem, vagy abban, hogy te ismersz-e eléggé engem, de az az egy szó, biztosított abban, hogy tudd, hogy egyszer teljesen oda voltam érted.
          - Huh … hát köszönöm, hogy elmondtad ezt nekem. Semmi kétségem sincs arról, hogy te esetleg azért lennél velem, mert az vagyok aki. 1. pillanatban láttam, hogy te egy kölünleges lány vagy. Látom, vagyis inkább érzem, hogy ez amit érzünk egymás iránt, nem csak megjátszott dolog, hanem valós érzelem. Szeretlek.
          - Én is szeretlek. – áthajoltam az asztalon és egy gyengéd csókot leheltem szájára. Mihelyst visszaültem a helyemre, jött is a pincér és felvette a rendelésünket. Amíg nem hozták a rendelésünket beszélgettünk a munkájáról. Élete a színészkedés, de a vele járó bonyodalmakat ki nem állhatja. Utolja az életét megkeserítő paparazzikat. Mindenhová kísérik őt, ha kell, ha nem. Tisztelem, becsülöm, hogy mennyire erős. A családja, barátai és most már én tartjuk benne a lelket. Elmondta, hogy sokat jelent neki az a kis idő amit velem tölthet. Önmagát adhatja mellettem. Nem kell megjátszania érzéseit sem pedig önmagát. Mindig is egy ilyen lányra vágyott, mint én. Ha most nem tudnám, hogy egy pohár boron kívül nem ivott volna mást, akkor biztosan, hogy azt mondanám, hogy részeg és félre beszél, de nem. Komolyan gondolja minden egyes szavát.
          Következő hetünkről is beszélgettünk.
          - Lesz interjúd vagy valamid?
          - Steph - az ügynököm - még nem hívott, de valószínűleg, hogy megint beszervez valamit. – fintorgott.
          - De hétvégén, akkor együtt leszünk. – próbáltam vigasztalni.
          - Komolyan gondolod, hogy elmenjek veled?
          - Igen.
          - Akkor megyek.
          Hamar befejeztük a vacsorát. Rob fizetett és ismét kézen fogva sétáltunk vissza a hotelba. Felérve a szobába Rob megcélozta az erkélyt én meg a fürdőszobát. Felfrissítettem magam és már mentem is ki, hogy az ígéretemet beteljesítsem. Rob kinn ált és káros szenvedélyének hódolt. Épp szívott volna bele, de kikaptam a szájából és a hamutálcába dobtam.
          - Hé… most ezt miért?
          - Majd meglátod. – kabátjánál fogva húztam be a szobába, majd az ágy végénél szájára tapadtam és egy vad csók kíséretében elkezdtem vetkőztetni. Kabátja azonnal a földön végezte, majd az ingje következett. Minden egyes kigombolt gomb után a felszabadult centiket csókokkal árasztottam el. Rob hangos sóhajokkal adta tudtomra tetszését. Már ő is kezdett volna kényeztetni engem, de most én akartam neki adni. Csípőmnél kalandozó kezét lefejtettem magamról és az ágyra döntöttem. Meglepődve nézett, majd mikor ruhámat kezdtem el sexis mozdulatokkal lehúzni magamról, nyelt egyet. Ruhám lekerülése után csak a fehérnemű maradt rajtam, ami Robnak is tetszhetett, mert eléggé stírölte.
          Megunva, hogy nincs hozzám közel, macska módjára másztam rá és lentről haladva fölfelé csókokkal hintettem be mellkasát, nyakát majd füléhez érve belesuttogtam.
          - Tetszik a meglepetésem?
          - Észveszejtő. – elhaló hangon súgta oda nekem. Beleharaptam a fülcimpájába, amit egy kisebb nyögés kísért. Ismét testét kezdtem el csókolni. Lefelé haladva mellbimbóját kissé megharaptam, majd utamat folytattam lefelé. Nadrágszéléhez érve már hangosabb sóhajokkal jutalmazta tevékenységem. Nadrág zipzárját húztam le, amikor nála elszakadta az a bizonyos cérna és maga alá fordítva vette birtokba ajkaim. Csókunk közben egyik kezével az oldalamat simogatta, amitől bennem még jobban fellobbant a vágy.
          Én se tétlenkedtem. Kezem hajába túrva vontam magamhoz még közelebb. Lábaim a dereka köré fontam és hirtelen a hátára fordítottam. Csípőmmel köröket írta le ágyékán, aminek meg is lett az eredménye. A nadrág csak feszült rajta. Nyelvemet izgatóan végighúztam fülétől a nadrágjáig, majd azt leráncigálva róla. Vadul megcsókoltam és közben kezemmel izgatni kezdtem egyre jobban merevedő férfiasságát. Egyre erősödő nyögések hallatszódtak, ami annak a jele, hogy nemsokára a csúcsra ér. Hirtelen megfogta a kezem és mellkasára rakta, majd még mindig csókolva engem a hátamra fordított. Most ő vette kezelésbe az én testem. Apró csókokat hintett a nyakamra, majd melltartómat levéve a melleimre is. 1×-2× megharapta mellbimbómat. Melleim kényeztetését abbahagyva ment tovább le. Köldökömnél már nem nagyon bírtam tovább, de amikor végignyalta a bugyim szegélyét, akkor már legyőzhetetlen vágy eluralkodott rajtam és magamra húztam és vadul megcsókoltam.
          Már magamban szerettem volna érezni, de ő is adni akart engem. Ajkaimtól elszakadva a harisnyatartómhoz tévedt. Apró csókokkal hintve húzta le rólam a harisnyát, majd lábujjaimtól a combom belső felén haladva a nyelvével végig szántotta testemet. Egyre hangosabb nyögések hagyták el a számat, pedig ez még csak az előjáték. Mit ki nem hoz belőlem ez a férfi.
          Falatnyi bugyimat sec-perc alatt levette rólam. Ahogy én úgy ő is egy hosszúra nyúlt csók közben izgatta legérzékenyebb pontomat. Egyre közelebb kerültem a mennyországhoz, de a kapuját nem egyedül szándékoztam átlépni. Halk, elfúló hangon lihegtem a szájába.
          - Akarlak. – több se kellett. Lerántgatta magáról a boxerét és az én bugyim, majd ködös tekintetét enyémbe temetve hatolt belém. Felszabaduló nyögés hagyta el szánkat. Eleinte még csak apróbbakat lökött, de aztán egyre nagyobbakat. Tempója is felgyorsult. Takarót markolva hangos sikoly kíséretében jutottam el a csúcsig. Robnak se sok kellett és ő is követett a mennyországba. Mellém dőlve magához húzva gyengéden megcsókolt, majd édesen a fülembe súgott.
          - Szeretlek.
          - Szeretlek. – válaszoltam neki, majd fejem izzadt mellkasára hajtva ért el az álom.
          Reggel telefonom hangos csörgésére ébredtem. Miért nem halkítottam le azt a kurva telefont?! Kikászálódtam az ágyból és gyorsan felvettem, nehogy Rob felébredjen.
          - Háló?
          - Szia. Nem hiszed el, hogy most miket nézek! – szólalt meg izgatottan Kay.
          - Miket?
          - A Robbal töltött tegnapi napodat. – azonnal felébredtem.
          - Mi a fasz?
          - A tegnap Robbal együtt töltött napotokról – amiről mellesleg nekem luxus volt beszámolni – több mint 1000 kép található a neten. Elég cukik vagytok együtt.
          - Te jó édes istenem. Látszok a képeken?
          - De még mennyire. Némelyiken nemhogy csak az arcod, de még a tested is eléggé kivehető. Mellesleg tetszik a fürdőruhád. – nevetett.
          - Basszus neked meg miért van ilyen kibaszottúl jó kedved? Ez kész horror. – most már kijöttem teljesen a sodromból. Engem azok a piócák lekaptak ő meg viccelődik ezen.
          - Ha extázisban vagyok, akkor mindig nevetek.
          - Az a … Megölöm azokat a szemeteket.
          - Segítek! De amúgy elég jól nézel ki rajtuk szóval … - ez hülye.
          - Állj már le! Oké? Ki kell valamit találni. Te jó isten, akkor ma még többen lehetnek itt.
          - Hát az megeshet.
          - Most azonnal pakolok és megyek haza.
          - Biztos?
          - Igen. Vaninak elmondtad?
          - Még nem. Jobbnak láttam rögtön téged hívni.
          - Oké. Kösz, hogy szoltál. Most megyek. Szia.
          - Szia.
          Leroskadtam az ágyra és rá pár pillanatban már 2 kéz karolt át. Persze. Rob. Hangos telefonálásommal valószínűleg felébresztettem és végighallgathatta a beszélgetésünket.
          - Honnan Halottad?
          - Kb. onnan, hogy valakiket meg akarsz ölni. Mégis kiket?
          - A paparazzikat. A teljes tegnapi napunk fenn van a neten.
          - Mi? – kidülledt szemekkel nézett rám.
          - Jól halottad. Most hívott Kay, hogy lekaptak minket. Még a strandolásról is készültek képek.
          - Beperelem őket. – felpattanva fel-le kezdett el járni.
          - Nekem haza kell mennem. Nem maradok itt.
          - Rendben. Hazaviszlek. – megállt előttem és szemembe nézve mondta.
          - Ne! Szerintem jobb lenne, ha külön mennénk. Nem szeretnék több képen szerepelni.
          - Rendben. Amíg elkészülsz, hívok egy taxit.
          - Köszönöm. – egy gyors puszit nyomtam az ajkára majd előkotortam a bőröndömből a legtöbbet takaró ruháimat: kapucnis pulcsi, fekete póló, fekete nadrág, napszemüveg. Felöltöztem.
          Rob csak ült az ágyon elgondolkozva engem nézett. Látszott rajta, hogy nem számított erre. Én se. Azt hittem, hogy egy kellemes hétvégét tölthetünk együtt, erre jönnek ezek a pénzéhes hiénák és tönkreteszik az idillt. Fájdalom és csalódottság suhant át rajta.
          Gyorsan minden cuccomat összepakoltam a bőröndbe. Rob még mindig csak ült. Nem mondott semmit se. A belőle áramló fájdalom nekem is fájt. Megbántottam közelségemmel. Eddigi nyugodtnak egyáltalán nem mondható életét még jobban felkavartam.
          „Állj le Barbi! Ne hibáztasd magad! Nem tehetsz róla.”
          Beleültem Rob ölébe és szorosan hozzábújtam. Viszonozta ölelésem, de nem volt az igazi. A hotel szoba telefon csörgésére elváltunk egymástól. Felvettem és megtudtam, hogy megjött a taxim. Képtelen lettem volna elbúcsúzni tőle, ezért megfogtam a kézitáskám és a bőröndöm. Rob lefagyva és éttelenül állt a szoba közepén, mikor becsuktam magam mögött az ajtót.
          Nem így terveztem ezt a hétvégét. Rob se. Ezek a hülye paparazzik már nem csak Rob, de az én életemet is megkeserítik.
          Lassan a bejárathoz értem. Csuklyám a fejemre húztam és szemüvegem felvéve még egy utolsó nagy levegőt vettem mielőtt kiléptem az ajtón. Sejtettem, hogy sokan lesznek, de hogy ennyien? A fotósoktól és az újságitoktól még a taxit se láttam. A vakuk csak kattogtak. Kameráikat a fejembe nyomták és kérdésekkel bombáztak, amik nem jutottam el a tudatomig, mert teljesen pánikba estem. Eluralkodott rajtam a félelem.
          Törtem előre az utat. Levegő után kapkodva vágódtam be a taxiba. Feleszmélve, hogy még mindig csak állunk és a kocsi köré telepedtek a fotósok, ráordítottam szegény sofőrre.
          - Induljon! Azonnal!
          - De mégis hova hölgyem? – bediktáltam a címet, majd amilyen gyorsan tudott szegény, olyan gyorsan elhúztuk a csíkot. Remélhetőleg nem követnek minket.
          Kész pokol ez az egész. És ez most ismét rászabadult Robra. Miattam. El kell tűnnöm az életéből. Ilyen és ehhez hasonló gondolatokkal telt a visszautam. Amint megláttam kis házunkat rögtön kipattantam a kocsiból. Kell egy kis idő, hogy végiggondoljam ezt az egészet.
          Kifizettem a taxit és felrohantam a lakásunkba. 2 rám várakozó barátnőimmel találtam szembe magam. Se szó se beszéd nyakukba ugrottam. Betelt a pohár és csak úgy ömlöttek a könnyeim. Rob előtt nem mertem gyengének mutatkozni, de most ki kell adnom magamból. Egyszerűen képtelenség, hogy beleszeretek egy világsztárba, és mint egy kártyavár dől bennem össze minden. Hiába próbált óvni a sajtótól, mégse sikerült neki.
          A lányok leültettek a kanapéra és követelték, hogy meséljek el nekik mindent. Meg is tettem. Mindenről beszámoltam nekik: az együtt töltött csodálatos napról, az együttlétekről és a reggeli drámáról.
          - … de fogalmam sincs, hogy hogyan tovább. Szeretem, de képtelen lennék a média előtt élni. Nem hiányoztak az életemből a sztársággal járó dolgok.
          - Jól gondold végig! Elmondásod szerint Rob is ugyan úgy érez irántad, mint te iránta. Képes lennél vele ezt tenni? Elhagynád?
          - Én sodortam bele ebbe az egészbe. Tönkreteszem az életét, ha velem marad. Eddig se volt nyugalma, de most már 2× annyi fotós fogja követni.
          - Vani te is szólj már hozzá valamit!
          - Tégy úgy, ahogy akarsz, de azt tudd, hogy az életedben csak 1 igaz szerelem van és lehet, hogy most veszíted el. – sírva rohantam a szobámba és az ágyra dőltem.
          Szeretem Robot, de nem maradhatok mellette. Megkeseríteném az életét. Képtelen lennék mellette a rendes életre. El kell innen mennem. Haza kell mennem. Végig kell gondolnom ezt az egészet, de itt nem lennék képes erre.
          Gyorsan lefoglaltam 1 jegyet a legkorábban Budapestbe induló gépre és egy taxit is hívtam. Tárcsáztam anyumat és elmondtam neki, hogy haza repülök. Örült, de tudta, hogy nincs minden rendben. Gyorsan leráztam és pakolni kezdtem. Egy kisebb hátizsákba dobáltam be pár ruhát. Nem kell sok, mert otthon még van pár ruhám.
          Erőt vettem magamon és küldtem Robnak egy SMS-t.
„Elmegyek. Gondolkodnom kell rajtunk. Sajnálom ezt az egészet. Barbi”
          Kikapcsoltam a készüléket és a hátizsákba süllyesztettem.
          Kilépve az ajtón rögtön letámadott Kay a kérdéseivel.
          - Mit művelsz?
          - Haza megyek.
          - Mindig megfutamodsz a problémák elől.
          - Ez lesz a legjobb. Gondolkodnom kell. – győzködtem őket, de talán magamat is. - Aki akar, az jöjjön. – mindketten felpattantak a kanapéról és követtek.

Rob vacsizós ruhája:
Barbi "menekülős" ruhája:

2010. október 22., péntek

12. fejezet

Nemsokára jön a következő rész. Miért? Mert már megvan a 14. fejezetig a történet! =P
pux Birbus

"Körénk a nap szivárványt szór szerelmünk újra lángol már
Te karomba bújva érzed jól az esô miként zuhog most ránk
Körénk a nap szivárványt szór ezernyi színnel tekint ránk
De tovább repül, ha feljön a hold velünk a csillagokban jár"

          „Szeretlek.” Nem vártam, ezért kicsit meglepetésként ért. Egyszer öntött el a félelem és a boldogság. Vajon komolyan gondolja vagy csak játszik velem? Végig gondolva ez után az együttlét után, nem hiszem, hogy csak játszana velem. Vajon ennyi idő után már megszeretett? Még én se tudom, hogy valójában mit is érzek iránta. Amikor messze van tőlem, mindig csak rá gondolok. Amikor vele vagyok, akkor egyszerűen magamra se ismerek. Kihozott belőlem egy másik embert, egy igazi nőt. Egy nőt, aki érezheti, hogy ki is valójában. Kihozta belőlem a szenvedéllyel teli, valódi énem. Ha Laci iránti érzelmem szerelem volt, akkor ez több annál. De mivel rájöttem, hogy Laci iránt érzett érzelmem nem szerelem volt, hanem szeretet, ezért ez az igazi szerelem. Most már tudom. Szerelmes vagyok. Szeretem Robot.
          Eddig félelemmel és aggodalommal teli arcomra most kiült a boldogság és hatalmas vigyor terült szét az arcomon.
          - Rob én… - folytattam volna, de mutatóujjával letapasztotta számat.
          - Attól még, hogy én kimondtam, neked nem kell. Ha neked ez még korai, akkor azt megértem.
          - Befejezted? – bólintót, majd fojtattam. – Más voltam eddig a percig. Kihoztad belőlem, azt, aki igazán vagyok. Neked köszönhetem, hogy végre megélhetem, hogy milyen szerelmesnek lenni. Igen. Szerelmes vagyok. Beléd. Szeretlek. – mihelyst végeztem a mondanivalómmal, ajkát enyémre tapasztotta és szenvedélyes csókot adott. Csókunk után mellé feküdtem. Mellkasára vont és hátamat kezdte el simogatni.
          Boldogan, szerelmesen merültem mély álomba.
          Reggel erős fényre, a szembe sütő napra ébredtem. Egy erős kar ölelte át derekam. Robhoz tartoztak. A férfihez, akit szeretek. Furcsa, de mégis így van. Alig 1,5 ismertség után beleestem. És ö is belém. Ez egy hihetetlen tündérmese. Remélem ennek a vége is happy enddel végződik és nem egy elfuserált történet ez, aminek a vége elakad valahol és nem tudunk továbblépni a nehézségeken.
          Ébredésem után, óvatosan kikászálódtam az ágyból és takarómat magamra tekerve bevonultam a fürdőbe, hogy felfrissítsem magam. Takarómat a földre ejtve vonultam be a zuhany kabinba. Énekelve és táncolva zuhanyoztam. Épp We will rock you-t énekeltem és a zuhanyrózsát mikrofonnak használva tekergettem a csípőm, amikor valaki megfogott és magához ölelt. Kicsit megijedtem, de mivel sok ember nem lehet benn a szobában Robon kívül, folytattam tovább az ingyen showmat. Egyre jobban furakodtam közelebb hozzá, majd mikor elértem a kellő hatást, gyorsan kibújtam az öleléséből és kiszaladtam a szobába. Ő is követte példámat, de ő gyorsabbnak bizonyult és az ágynál elkapott, majd magához húzott és vadul megcsókolt. Ahogy egymáshoz ért testünk, bennem is fellobbant a vágy.
          - Egy vámpírnak nem kellene lennie önuralmának?
          - Én egy félre sikerült vámpír vagyok. – nyakamat csókolva mondta. Már haladt volna tovább, de hirtelen megszólalt a telefonom. Eltoltam magamtól Robot és gyorsan megkerestem a mobilom. Nagy meglepetésemre Lilla neve villogott rajta. Gyorsan odaszóltam Robnak, hogy ezt a hívást mindenképpen fel kell vennem és addig ő öltözzön fel. Mielőtt még felvettem volna a telefont, magamra tekert takaróval kimentem az erkélyre.
          - SZIA! – üvöltöttem.
          - Szia te lány! Mizu veled? Milyen a londoni élet? – korlátnak dőlve kezdtem el mesélni. Mindent elmondtam, kivéve Robot. Minden érdekelte, de engem is pont ugyan annyira, hogy ő miért is hívott. Bár sejtem.
          - És veletek mizu?
          - Hát… összeházasodunk!
          - JUPÍÍÍ!! Mikro? Hol??
          - Természetesen itthon. Novemberre tervezzük, szeretettel meghívlak és van még 1 jó hírem!
          - Mi? Ne húzd már az idegem!
          - Lennél a koszorúslányom?
          - Ez nem is kérdés!
          - Jaj, de örülök. Viszont a ruhát nem tudom, hogy hogyan kellene megcsináltatni. Lenne 1× időd hazajönni?
          - Huh… nincs sok időm, de csinálok. Mégis mikor kellene?
          - Minél előbb annál jobb.
          - Mit szolnál, ha mondjuk, jövő hétvégén haza ugranék?
          - Nekem megfelel. Amúgy is be szeretném neked mutatni a vőfélyednek.
          - Oh … mégis ki lesz az? Ismerem? – nagyon érdekelt, hogy mégis ki lesz a párom. Igaz én Robbal szeretném tölteni az időm, de a koszorúslánynak elég sok kötelezettsége van.
          - Nem ismered, de tuti pasi. Bálint haverja.
          - Jó pasi vagy rossz, nekem nem kell.
          - Hogyhogy? Csak nem bepasiztál? Angol? Sexi?
          - Nyugi már. Majd láthatod. Rábeszélem, hogy kísérjen el haza. Lenne 1 kérdésem.
          - Mond, bár sejtem, hogy mi az! – nevetett.
          - Nem lenne baj, ha ő is jönne az esküvőre?
          - Nem korai még ezen gondolkoznod?
          - Nem. Mindent optimistán kell nézni. Úgy érzem, hogy sokáig együtt fogunk lenni.
          - Akkor semmi ellenvetésem sincs. Plusz 1 fő ide vagy oda nem jelent semmit.
          - Köszi. Lebeszélem vele és hívlak! Oké?
          - Rendben.
          - Szia!
          - Szia! – ugrándozva és hatalmas vigyorral mentem be a szobába. Rob az ágyon feküdt és tévézett. Ráültem Rob derekára, pont hogy takarjam a TV-t és úgy meséltem neki.
          - Van 1 jó hírem!
          - Mi az? – mondta kicsit se feldobódtam. Most meg a baja?
          - Most mi a baj? – eddig távolba meredő tekintete, most az arcomat kezdte el fürkészni.
          - Elmentél. Itt hagytál. Fontosabb volt neked az a kibaszott hívás, mint én. Most meg itt ülsz rajtam és észveszejtően izgató vagy.
          - Fontos hívás volt és amúgy is bármikor a tiéd lehetek, mert már a tiéd vagyok.
          - Most?
          - Most nem. És ha úgy jobban tudsz koncentrálni a mondanivalómra, akkor le is szállok rólad. – mellétérdeltem és úgy folytattam. – Na kíváncsi vagy a jó híremre?
          - Aha. – most se éreztem teljesen a kíváncsiságát, de már nem húzom fel rajta magam.
          - Az unokatesóm megházasodik és megkért, hogy én legyek az egyik koszorúslánya.
          - Ez szuper.
          - Az. Lenne 1 kérdésem.
          - Mondjad.
          - El kisénél az esküvőre?
          - Én? Komolyan gondolod?
          - Te és igen.
          - Mégis hol lesz? Gondolom nem itt Angliába.
          - Jól gondolod. Magyarországon lesz novemberben.
          - Oh…hát nem is tudom. Biztos vagy ebben? Tutira be akarsz mutatni a családodnak?
          - Igen. Nekem jövőhétvégén haza kell utaznom, mert pár dolgot el kell intéznem.
          - Pont hétvégén? Akkor legalább együtt lehettünk volna.
          - Van 1 ötletem!
          - Most félnem kellene?
          - Hülye! – egy picit belebokszoltam a vállába, majd folytattam. - Te is eljöhetnél velem. Előbb megismerhetnéd a családom, és ha nem lennének szimpatikusak – ami megeshet -, akkor nem kell jönnöd az esküvőre.
          - Mi az, hogy megeshet? Mit nem említettél nekem?
          - Hát…a szüleim kemény tészták. Nem nagyon szeretik az udvarlóimat, de ezt már említettem, viszont azt, hogy a barátnőim 1 része iszonyatosan Anti Twilight fan azt nem.
          - Szóval nem kifejezetten lennének oda értem.
          - Hát…ja, de még nem ismernek, szóval nem kell félned.
          - Kösz. Most megnyugodtam.
          - Na, akkor jössz?
          - Ezek után? Hát … nem tudom.
          - Lécci! – az eredmény érdekében kényeztetni kezdtem. Csókokkal leptem el a nyakát.
          - Ellen lehet neked állni?
          - Nem? – folytattam volna, de éhes vagyok. – Éhes vagyok.
          - Én is. Már teljesen kiéheztettél. – belebokszoltam a vállába, majd a bröndömhöz mentem.
          - Én tudtam, hogy a férfiak mindig csak arra gondolnak, de ennyire sokszor?
          - Vicces. Ez volt a 2., hogy visszautasítasz. A következőnél már harapok. – fapofával mondta, de éreztem a hangjában, hogy nemsokára elneveti magát.
          - Most félek, reszketek. – előkotorászott ruháimmal együtt bevonultam a fürdőbe és gyorsan átöltöztem.
          - Nah? Jó lesz? – az ágy elé állva kértem ki Rob véleményét.
          - Nem. – vágta rá azonnal.
          - Most mi nem tetszik?
          - A nadrág túl rövid, a póló pedig túl szűk. – mutatott rajtam végig. – Nem engedhetem, hogy ezt vedd fel. Téged fog bámulni mindenki.
          - Pedig rajtam fog maradni. Sőt még fürdőruhát is vettem fel. – mutattam meg a bikini felsőm. – Szóval te is kapjál fel egy fürdő alsót, mert megyünk strandolni!
          - Ilyen időben?
          - Milyen időben? Tök jó kinn az idő. Süt a nap. Több mint 25 fok van kinn.
          - Én biztos nem vetkőzök le. – kibujt a szög a zsákból.
          - Szégyenlős vagy. – kérdésnek szántam, de kijelentés lett belőle.
          - Nem.
          - Hiszi a piszi.
          - Akkor sem vagyok az. – keresztbefonta magán a kezét. Bedurcizott.
          - Jó. Ha kidurcáztad magad, megtalálsz lenn az étteremben. – felkaptam a legfontosabb dolgokat, majd a hotel étteremje felé vettem az irányt.
          Svédasztalos reggeli várt benn. Felkaptam 1 tányért és finomabbnál finomabb gyümölcsöket raktam rá, majd leültem egy eldugottabb asztalnál. Rob is pár perc múlva követte a példám, bár ő kihagyta az ételszedést. Rögtön az ételünkhöz jött és a velem szemben lévő székre lehuppant.
          - Nem vagy éhes?
          - Nem.
          - Biztos? – egy szőlőszemet közelítettem a szájéhoz és mielőtt bekapta volna, elrántottam és én kaptam be.
          - Gonosz vagy.
          - Nem is.
          - De-de. – kivett egy-két szőlőszemet a tányéromról és ő is eljátszotta velem ugyan ezt. 2.× mikor a szám előtt húzta el a szőlőt, gyorsan bekaptam a szőlőt és vele együtt z úját is. Engedve kicsit a vadabb énemnek, egy picit ráharaptam az ujjára.
          - Aúú. Te kis vadmacska.
          - Hmmm… vadmacska? Majd este megmutatom, hogy milyen is egy igazi vadmacska. – ezzel az 1 mondatommal megalapoztam a nap hangulatát. Rob izgatott volt és látszott rajta, hogy már szívesen lenne velem. Várhatja is, mert van, vagyis lesz neki 1 meglepetésem, de még be kellene szereznem valamit.
          Még pár percig etettük egymást, majd elindultunk a strandra. Kézen fogva sétáltunk a homokban. Iszonyatosan meleg volt, de Robon mégis hosszú fekete nadrág és egy piros póló volt. Ez még nem is lenne akkora baj, de hozott magával még 1 zakót is és 1 sapkát. Természetesen a napszemüvegét se hagyta otthon. Elhiszem, hogy fél attól, hogy felismerik, de mégis kitől fél? A parton lévő idős hölgyektől?
          Odaértünk a parton lévő napozóágyakhoz és éppen akartam leteríteni az egyiket a törölközőmmel, de NINCS TÖRÖLKÖZÖM!
          - Rob ugye te hoztál törölközőt?!
          - Nem. Kellett volna.
          - Hát nem ártott volna. Na mindegy. Majd megszáradok. – beletörödve törölköző hiányba álltam neki levetni a ruháim, de 1 valami nagyon zavart.
          - Rob mi a csudát művelsz?
          - Takarlak? – tényleg takart, de minek?
          - És ki elől? Talán a nénik elől?
          - Nem tudhatod. Lehet, hogy pont rád vadásznak.
          - Jaj istenem. Ülj inkább le és foglald el valamivel magad. – leült a napágyra és engem kezdtett el nézni. – Ez az elfoglaltságod?
          - Igen. – huncutul elmosolyogott. Elindultam a víz felé és már mikor benn voltam derékig, jutott eszemben, hogy tulajdonképpen nem is tudok úszni.
          - Rob!
          - Igen?
          - Ha azt mondom, hogy segítség, akkor kimentesz?
          - Miért?
          - Nem tudok úszni.
          - Mi az, hogy nem tudsz úszni? Nehogy beljebb menj! – annyira aranyos, amikor idegeskedik. Nem akartam kihúzni nála a gyufát, ezért csak a sekélyebb vizekbe lubickoltam. Egy ideje már lubickolhattam, amikor észrevettem valami felém közeledő dolgot… valami hegyes uszonyú… CÁPA??? Sikítva rohantam a part felé. Az eddig szunyókáló Rob hirtelen felkapta a fejét és segítségemre sietett. Mikor odaértem hozzá, az ölébe ugrottam és a félelemtől reszkettem.
          - Mi a baj? – ijedten kérdezte.
          - Ott van… egy … egy cápa.
          - Hol?
          - Ott. – mutattam arra, amerre láttam.
          - Az nem cápa, hanem 1 bot.
          - Mi?
          - Nézd! – megfogta a botot és hozzám közelítette.
          - Á ne! Vidd innen! – ennyire még én se lehetek hülye.
          - Gyere! Menjünk megszáradni. Miattad én is vizes lettem.
          - Jól van na. És mi van, ha tényleg cápa?
          - Hát… akkor én is megijedtem volna. – nevetett.
          - Röhögj csak ki. Nem tehetek róla, hogy rosszul látok messzire. Lehet, el kellene mennem szemészhez. – morfondíroztam.
          - Miért mennél szemészhez?
          - Rosszul látok messzire és kellene hordanom szemüveget.
          - Hát nem ártana.
          - Bunkó. – belebokszoltam a vállába, majd ledöntöttem a lábáról és csikizni kezdtem. Pillanatok alatt változott a felállás. Rob került felülre és engem kezdett el csikizni. A röhögéstől már levegőt is alig kaptam.
          - Rob kegyelmezz! – kérleltem.
          - Csak akkor ha megígéred, hogy soha többé nem nevezel bunkónak.
          - Rendben.
          - Megígéred?
          - Igen. Megígérem.
          - Na jó. – abbahagyta a csikizést majd felállt és engem is felsegített a homokból. Lefeküdtünk a napágyainkra és apró dolgokról beszélgettünk. Kiderült, hogy mindkettőnk kedvenc zenekara a Kings of Leon. Megtudtam, hogy nagyon muzikális. Tud zongorázni és gitározni. Jobbnak láttam, hogy az én gitártudásomról ne valljak színt, mert ha elmondanám neki, akkor biztos, hogy játszanom kellene neki valamit, de én nem vagyok annyira bátor, hogy mások előtt gitározzak. Beszélgettünk a szüleinkről. Kifejtettem neki, hogy mire kell ügyelnie a szüleimmel. Az ő szülei egy átlagos angol család. Kedvesek és még mindig a pici fiúknak tartják Robot.
          Beszélgetésünket a mólón sétálva folytattuk. Már annyira elszaladt az idő, hogy csak azt vettem észre, hogy a nap megy le és az égbolt barack színben pompázik.
          - Gyönyörű.
          - Pont, mint te.
          - Ne hülyéskedj!
          - Én nem hülyéskedek. Tényleg gyönyörű vagy. – nyakamba csókolt. Érintésétől ismét elöntött a vágy. Sejtettem, hogy ezzel a mozdulattal minden gátlás eldobom magamtól. Pont így is lett. Hirtelen megfordultam majd korlátnak döntöttem és vadan csókoltam. Már éppen kutatóútra indult volna a keze a pólóm alá, amikor tudatosult bennem, hogy egy mólón vagyunk és nem a szobánkban. Kicsit eltoltam magamtól. Lihegve megszólalt.
          - Menjünk!
          - Oké, de nekem még gyorsan el kell ugranom valahova.
          - Oké. Veled menjek?
          - Nem kell. – gyors puszit nyomtam a szájára és gyorsan elindultam a célom felé. Mintha jól láttam volna a standon fele jövet, hogy van 1 Victoria Secret bolt. Robot meg szeretném lepni egy sexi fehérneművel.
          Amilyen gyorsan csak tudtam megkerestem a boltot. Amikor válogatni kezdtem, nagy dilemmában voltam, hogy mégis milyet vegyek, de egy fekete melltartó-bugyi-harisnyakötő szett mellett tettem le a voksom. Drága volt, de Rob kényeztetése nekem minden pénzt megér. Fizettem majd taxival haza fuvaroztattam magam.
          Felmentem a szobánkhoz, de mielőtt bementem volna, eldugtam a csomagot a hátam mögé és beléptem. Rob az ágyon feküdt és ismét TV-t nézett. Mikor beléptem a szobába felugrott és odajött hozzám.
          - Szia. Mit vettél? – köszöntött, majd gyengéden megcsókolt.
          - Szia. Az legyen meglepetés! – rákacsintottam majd újonnan beszerzett fehérneműmmel bementem a fürdőbe és kiszóltam Robnak. – Nem szeretnénk elmenni valahova vacsizni?
          - De. Nekem is pont ezen gondolkodtam.
          Becsuktam az ajtót, majd a zuhany alá álltam. Lemostam magamról az óceán sós ízét. Épp törölköztem, amikor rájöttem, hogy ruhát nem is hoztam be. Magamra tekertem a törölközöm és kimentem a bőröndömhöz.
          - Így akarsz jönni?
          - Örülnél neki?
          - Hát, nem hiszem, hogy elmennénk bárhová is.
          - Akkor inkább felöltözöm. – előkotortam a bőröndöm aljából a fekete minim, majd beslisszoltam a fürdőbe és felöltöztem.
          Egy vadabb sminket dobtam fel magamra, majd elégedetten konstatáltam, hogy kevesebb, mint fél óra alatt végeztem. Teljes harci díszbe mentem ki a fürdőből és nagy meglepődésemre Robbal találtam szemben magam.
          - Épp rád akartam törni az ajtót. Azt hittem, hogy már ki se jössz.
          - Pedig nem is voltam benn olyan sokáig. – puszit nyomtam a szájára. – A ruhám nem is tetszik?
          - A ruha szép, de te még szebb vagy. – egy hosszabb csók után indultunk el vacsorázni.

Barbi strandolos ruhája:
Barbi rüdőruhája:

Rob ruhája:

A fehérnemű:
Barbi vacsizós ruhája:

2010. október 13., szerda

11. fejezet

XD ... hát mondtam, hogy ma felrakom, csak azt nem, hogy mikor. =P Sojnos elég sokáig tartott begépelni és még sokmindent át kelett írnom rajta. Remélem tetszik és a vége +18!!!!! =P Elég hosszúra sikeredett ez a fejezet szóval, ha nem pont szombaton rakom fel a következőt, akkor ne legyen hiszti!!! =D
pux Birbus

"Ingüket letépik
A rajtam hagyott szemek
Bonts rügyet tavasz
Bimbóm a szív felett
Napsütötte utcán
Állni most a jó
Virágzik a test
Szívszenzáció"

          Vaninak hűlt helye volt. Gondolom neki nem ment ki a féjéből, hogy ma hétfő van és, hogy munkába kellene állni.
          Zuhanyzásra semmi időm. Átöltöztem a „munkaruhámba”, ami egy fodros blúz és egy egyszerű fekete nadrág volt. Gyors arcmosás. Laza smink és indulás. Kevesebb, mint 10 perc alatt ott is voltam a Curlyben.
          Belépve az ajtón egy kisebb vendégtömeggel találtam szemben magam. Pont jókor. Nem is tudtam, hogy Kay, hogy bírta. Gyorsan a pult mögé álltam. Kis köténykémet derekam köré kötöttem és már én is bevetettem magam a munkába.
         Gyors köszönésre volt csak időnk, mert a vendégek jöttek és mentek. Ebédszünetbe végre tudtam pár szót váltani drága barátnőmmel, de nem tudtunk sokáig beszélni, mert Rob hívott.
         - Bocs! Ezt fel kell vennem! – gyorsan hátramentem a raktárba és felvettem.
         - Szia! Mi újság?
         - Szia! Már iszonyatosan hiányzol!
         - Alig 4 órája láttál utoljára!
         - És? Az hosszú idő! Attól még hiányzol. Én neked nem is? – próbálta színészien előadni, de nagyon nem tűnt nekem megbántottnak.
          - Hááát … nem nagyon volt időm ezen gondolkodni. – dehogyisnem. Egész végig rá gondoltam. Minél hamarabb karjaim közé szeretném zárni és csókolni.
          - Kösz szépen. – műdurci, de még mekkora. Nem is tudom, hogy lett belőle színész.
          - Jaj Rob. Ne izélj már! Bármit kérhetsz tőlem, csak ne lény rám mérges. – szinte láttam magam előtt a felcsillanó szemeit.
          - Bármit? – huncutul kérdezett vissza. Kezdhetem megbánni?
          - Bármit.
          - Akkor készülj fel a hosszú vigasztalásra! – huncutul belevigyorgott a telefonba. Most már biztos, hogy bánhatom. Belegondolva, hogy mégis mit csinálva velem, egyszerre felizgat és egyszerre önt el félelemmel.
          - Rendben. Na de nekem most mennem kell!
          - Oké. Mikor látlak legközelebb?
          - Huh… hát nem tudom. Elég sokat kell dolgoznom ezen a héten, de majd megmondom, ha már biztosra meg lesz a beosztásom.
          - El is várom. Szia.
          - Szia. Puszi.
          Rob hívása után csigalassúsággal vánszorogtak a percek, az órák, a napok. Sajnos az elmúlt hétben annyira nem volt időm, hogy Robbal nem is tudtam találkozni. Ha nekem lett volna pár szabad percem, akkor ő nem ért rá. Viszont telefonon annál többet beszélgettünk. Az már biztos, hogy magas telefonszámlára számíthatok. Néha hajnalig is el tudtunk beszélgetni.
        Anyummal is sikerült beszélnem a napokban. Kiderült, hogy esküvő lesz a családban és nagy valószínűséggel koszorúslány leszek. Kedvenc unokatestvéremnek, Lillának végre bekötik a fejét. Eddig még semmi sem biztos, de én lennék a legboldogabb, ha koszorúslány lennék. Imádok az esküvőket. Fehér szín minden mennyiségben, virágok, buli, pia. Mindig ivászatba torkollik a bulik nagy része, ahol ott vagyok. Nagy valószínűséggel nagypapámtól örököltem az alkohol iránti vonzalmam. Egy borász családból származó lány nem is ihat csapvizet! Remélem cuki rózsaszín ruhánk lesz, meg …. Na állj! Még hivatalosan meg se hívtak! Robnak ezt az új fejleményt még nem is mondtam, mert még nem tudom, hogy mi legyen vele kapcsolatban. Még nem esett szó arról, hogy most mi járunk-e, vagy valami. Meg amúgy is messze van még az esküvő.
          Lányokról picit elfeledkeztem. Sajnos internet hiánya miatt nem néztem meg a postafiókom, de azért minden fontos információt megtudtam Baritól, hisz hívott pár napja. Hívásától egy kisebb sokkot kaptam.
          - Szia! – még fel se vettem, de már ujjongott.
          - Szia! Mizu?
          - Te nem fogod kitalálni, hogy mi történt velem!
          - Csak azt ne mond, hogy terhes vagy?!
          - De hülye vagy! Dehogy is!
          - Akkor jó. Már megijedtem. Na de mond már, hogy mi van, mert megöl a kíváncsiság!
          - Randizni hívott SP!!!!
          - Ezt nem adod be.
          - Pedig igaz! Konci után dumáltunk és elhívott vacsizni! Hát nem szuper?
          - De! Ez durva!
          El se tudtam hinni. Éder Krisztián és Bari. Hmm … szép páros. Kíváncsi vagyok, hogy mi fog ebből kisülni.
          Még beszélgettünk 1 picit. Kiderült, hogy Szabina VÉGRE összejött Andriskával! Már 4 éve kerülgetik egymást. Nagyon össze illenek, de nem azért mert nagyon sok bennük a hasonlóság. Ellenkezőleg! Andriska rettentően visszafogott. Ha valahova lerakják, akkor ott is marad. Szabinám egy örök mozgó lány. Néha igaz, hogy az ellentétek vonzzák egymást. Ők a bizonyítékok rá.
          Zitu Görögben nyaral. Élvezi a napot, mintha odahaza most nyáron nem lenne elég napsütés. Biztosra veszem, hogy majd összeszeg egy görög istent. Mindig is azok voltak a zsánerei.
          Tami nekiállt lerakni a jogsit. Még szerencse, hogy nem vagyok otthon. Sajnálom szegény autósokat. Nem fikázásképpen mondom, de nem bíznám rá a kocsim. Szeretem meg minden, de a vezetés nem neki való. Egy picit ügyetlen.
          Kinga Erdélyben tölti a nyár további részét a rokonainál. Szinte mindig ez van. Sajnos év közben nem tud elmenni hozzájuk és nyáron annyi időt tölt, velük amennyit csak lehet.
          Emi az újonnan alapított zenekarával kisebb-nagyobb rendezvényeken lép fel. Hmm .. nem tudom, hogy milyen zenekar az amibe zongora is kell, de biztos, hogy nem rock zenekar.
          Fanni dolgozik, mint a güzü, mert sajnos őt csak fizetősre vették fel a fősulira. Nem irigylem. Dolgozik, mint az állat és a minimál bért is csak 1 hónap után fogja megkapni. Ez Magyarország.
          Barinak nem említettem, hogy van valami köztem és Rob között, mert abból semmi jó se sült volna ki. A baráti táraságunk 3 nagy részre oszlik Alkonyat téren. 1. csoport a Team Edward-ok: én, Bari, Szabina, Tami tartozunk oda. 2. csoport a Team Jacob-ok: egyedül csak Zitu van/volt oda érte. 3. csoport az anti Twilightosok: Emi, Kinga, Fanni. Ha megtudnák, hogy Robbal „vagyok”, kitörne a 3. világháború. Talán Bari, Zitu, Szabi és Tami még örülne is neki, de a többiek biztos, hogy kiakadnának. Előttük nem kifejezetten lehetett az Alkonyatról beszélni, mert az vétek volt. Néha azért direkt cukkoltuk őket. Például amikor németen írni kellett magunkról, akkor szépen beleírtam, hogy Robert Pattinson zenéjére szoktam otthon balettozni. A német csoport egyik fele szakadt a röhögéstől, a másik fele, az antik pedig, ha lehetett volna, akkor paradicsommal dobáltak volna meg.
          A bejelentéssel még várni kellene, mert még mi se tudjuk, hogy most mi is van. Egyedül Vani és Kay tud rólam és Robról.
          Épp hazafelé tartottam az utcán, amikor megszólalt a telefonom. Titokban reménykedtem, hogy Rob hív, de nem. Ismeretlen szám. Na az ilyeneket nem szoktam felvenni. Kis is nyomtam. Engem senki se hívogasson rejtve.
          Hazaérve ledobtam magam a TV elé és kedvenc mesémet, a Spongyabobot álltam neki nézni. Iszonyatosan cuki egy mese. Patrick a kedvencem. Tiszta hülye! Van bennünk közös! Mesenézésemet többszöri hívás zavarta meg. Mindegyik piros gombbal végződött. „Lehet, hogy valaki valamilyen fontos dolog miatt hív?” Vetődött fel bennem a kérdés.
          Épp a legizgalmasabb résznél tartottam, amikor valami vadállat ráfeküdt a csengőre. Dühös léptekkel indultam el az ajtóhoz. Bárki is lesz az, hozzávágok valamit…. mondjuk Pocit. Poci egy plüss maci. Mindig vele nézem a TV-t, vele alszom, és most vele fogok dobálózni.
          Dühösen téptem fel az ajtót és rögtön dobtam is Pocit. Jól fejbe is találtam…. Lacit?! Ez meg mit keres itt?
         - Szia! Ezt miért kaptam?
         - Szia. Ráfeküdtél a csengőre!
         - Bocs. Egész nap próbáltalak elérni, de nem vetted fel a telefont.
         - Nem szoktam felvenni a rejtett számokat. – hatásszünet. – Mit keresel itt? Honnan tudod, hogy hol lakom?
         - Épp Amerikába tartok és úgy gondoltam, hogy itt megpihennék. Vagyis nem itt nálad, hanem egy hotelben. – milyen véletlen. Szánalom. – Ja és a címedet anyukád adta meg. - ANYÁM??? Ez bosszút kíván!
          - Ennyi? Ezért jöttél most ide?
          - Meg szerettem volna veled beszélni veled a múltkoriról.
          - Azon nincs mit megbeszélni! Szerintem érthető voltam.
          - Felfogtam, de komolyan is gondolod?
          - Igen. Teljesen komolyan. Ha csak erről akartál beszélni, akkor légy szíves menj. Ja és Pocit légy szíves add vissza!
         - Tessék. – átnyújtotta a plüsst. – Megyek is! Nem akarlak zavarni! Szia!
         - Szia! – rávágtam az ajtót.
         Anyám egyszer a sírba visz! Hogy jön ahhoz, hogy kiadja a címemet? És Laci mit képzel magáról? Azt hiszi, hogy összejövök vele még egyszer? Rosszul hiszi.
          Telefonom iszonyatos csöngésbe kezdett. Idegesen vettem fel.
          - Haló!
          - Szia! Valami baj van?
          - Uh.. bocs. Hosszú. Mizu veled?
          - Van 1 ötletem!
          - Oh .. megint vacsizni vinnél?
          - Áhh … nem. Abból az esetből tanultam. – nevetett. – Mi lenne, ha mondjuk, hétvégére elmennénk valahová?
          - Miért érzem azt, hogy te már tudod, hogy hova mennénk?
          - Mert tudom is, de …
          - Meglepetés. Már mondtam, hogy utálom a meglepetéseket?
          - Igen, de ez biztosan tetszeni fog!
          - Most igent kellene mondanom?
          - Igen.
          - Egye fene. Igen. De esküszöm, ha valami nem tetszik, és ha nem lesz kaja, akkor hazajövök!
          - Oké.
          - Hmm… és mit vigyek? Hány napra pakoljak?
          - Huh… hát nem tudom.
          - Férfiak! Mégis milyen időre pakoljak?
          - Elméletileg meleg lesz ott, de azért pakolj meleg ruhát is!
          - Most sokat segítettél! Hány napra megyünk?
          - 2.
          - De Rob, nekem hétfőn dolgoznom kell!
          - Tudom! Ma elindulunk és va …. – hogy mi?? Már ma el akar indulni??
          - Már ma? Még össze se pakoltam és már fél 8 van!
          - Akkor siess! Fél 9-re ott vagyok! Remélem 1 óra elég!
          - Hát nem! – lecsaptam.
          Mégis, hogy képzeli, hogy ennyi idő alatt mindennel végezzek? Bőröndöm azt se tudom, hogy hol van. És milyen ruhát pakoljak el? Fürdőruha vajon kell?
          Ha tényleg el akarok menni vele, akkor ideje lenne összekapnom magam.
          Bevonultam a fürdőbe. Gyors zuhanyt vettem és megmostam a hajam. Miután megszárítottam a hajam, felöltöztem. Egy egyszerű farmer mintás leggingst, fekete mintás pólót vettem fel. Öltözést a pakolás követte. Ez kemény diónak bizonyult. Segítséget kell kérnem valakitől! Hmm… ki ér rá este fél 8-kor? Ha jól számolok, akkor ilyenkor még nincs nagyon késő otthon. Bari felhívása megér egy próbát! Kikeresem a nevét. Zöld gomb. Kicsöng. 3. csöngésre fel is veszi.
          - Szia te elveszett bárány! – köszön Bari.
          - Szia! A segítségedre lenne szükségem!
          - Na mond.
          - Hétvégére elmegyek valahova.
          - Hova?
          - Nem tudom. Meglepetés a helyszín. Csak annyit tudok, hogy meleg lesz, de vigyek meleg cuccot is. Most mit vigyek?
          - Huh … hát …. mindenből 1-et. Szerintem rakjál egy 1 fürdő ruhát is. Biztos, ami biztos, de meleg pulcsit is. Pár pólót és pár farmert. Ha már a 2. bőröndödet rakod tele, akkor jól haladsz! – együtt nevettünk. – És ha megtudhatom kivel mész el arra a titokzatos helyre?
          - Nem csak a hely titkos, de az illető is az.
          - Nem tudok kivel mész?
          - De. Csak még nem mondanám el. Ugye nem baj?
          - Akkor nem, ha megígéred, hogy velem közlöd elsőként!
          - Megígérem! Na de most megyek pakolni! Szia! Puszi! Jóéjszakát!
          - Szia! Neked is! Puszi!
          Nem sokkal, de okosabb lettem. Gyorsan elővettem minden olyan ruhát, ami számba jöhet. 3 hatalmas kupac ruhából most válasszak? Nehéz lesz. Mivel csak 1 fürdőruhát hoztam ezért, egyszerű volt eldönteni, hogy melyiket is vigyem. Pár ujjatlan pólót és pár shortot raktam el. 2 hosszú farmer és 1 meleg pulcsi is a bőröndben landolt. Elraktam még a pizsim, ami egy ujjatlan póló és egy short. Elraktam 1 kényelmes cipőt és 1 magas sarkút. Mivel gondolom, elmegyünk valahova, vagyis remélem nem csak 1 helyben fogunk ülni, ezért elraktam egy fekete hosszú ujjú, erősen dekoltázsos mini ruhát. Biztos, ami biztos. Miután mindent bepakoltam, már annyira tele volt, hogy össze se tudtam cipzárazni. Na Rob megvan a feladatod! A ruháim szana szét voltak. Már semmi erőm összepakolni. Majd, ha hazajöttem. Vani ma nagyon későn jön haza, ezért hagyok neki egy kis üzenetet, hogy Rob „elrabolt” és, hogy majd csak vasárnap jövök haza.
         Már a pulcsim és a kabátom is felvettem, amikor csöngettek. Na tippeljünk. Ki lehet az? Rohantam az ajtóig és majdnem hasra estem a cipőmben, de sikerült épségben ajtót nyitnom Robnak. Rob hatalmas vigyorral állt az ajtó előtt én meg a nyakába ugrottam és megcsókoltam. Már nagyon hiányzott a közelsége, az érintése, a csókja.
           - Szia. – súgta a fülembe.
           - Szia. Már nagyon hiányoztál.
           - Te is nekem. Most végre együtt lehetünk. Remélem, még emlékszel az ígéretedre?
           - Hogyne! – rákacsintottam. – De lenne még 1 feladatod! – húztam befele a szobámba.
           - És mi lenne az?
           - Össze kellene húznod a bőröndöm cipzárját!
           - Bőrönd? Minek neked 2 napra bőrönd?
           - Ne kérdezősködj! Inkább húzd össze a cipzárt! – mutattam a bőröndre.
           - Mi történt itt? Atombomba robbanás?
           - Haha. Nagyon vicces vagy.
           - Na kész vagyok. Mehetünk?
           - Igen! – indultam is kifele és velem együtt Rob is, de a bőröndöm nem.
           - Rob valamit elfelejtesz hozni!
           - Mit? – rámutattam ismét a bőröndre és végre leesett neki, hogy ő fogja hozni a cuccom.
           - Most ez büntetés?
           - Nem. Ez udvariasság. –ráöltöttem Robra a nyelvem, majd kimentem felhúzni a cipőm. Mire végeztem Rob is megérkezet a bőröndömmel és elindultunk le a kocsihoz. Beültünk és elindultunk a számomra ismeretlen helyig. Egész úton beszélgettünk. Elmeséltük, hogy mit csináltunk hétköznap. Vagyis sok mindent nem is kellett mesélni, mert telefonon mindent elmondtunk egymásnak. Most csak átbeszéltük a dolgokat. Ismét szó esett a családról és valahogy eljutottunk hozzánk.
          - És akkor most mi járunk? – sose voltam jó az ilyenekben. 1× volt eddig pasim és valahogy tőle 1 hét után nem kellett megkérdeznem, hogy járunk-e, mert egyértelmű volt. Robnál ez másképp van. Ő angol. Teljesen más kultúrával rendelkezik, mint én.
          - Szerintem igen. – mosolyra húzta a száját.
          - Szerintem is. – gyors puszit nyomtam a szájára, ami egy picit elvonta a figyelmét az útról.
          - Ezt még folytatjuk, de most vezetnem kell!
          - Mikor érünk oda?
          - Még 20 perc.
          - Oké.
          Hatalmas csend telepedett az autóra, amit Rob tört meg.
          - Mivel te is kérdezted, hogy eddig hány barátnőm van, én is akarom tudni, hogy előttem hány fiúval jártál!
          - Nem válaszoltál arra a kérdésemre. Viccet csináltál belőle!
          - Nem gondoltam komolyan. Amúgy meg csak 2 komolyabb kapcsolatom volt.
          - Nekem meg, ha tudni akarod, akkor 1. 2 évig tartott, de így visszagondolva nem is voltam belé szerelmes.
          - Csak 1? Nem ezt nézem ki belőled?
          - Minek nézel? Talán…. – folytattam volna, de közbeszólt.
          - Nem annak. Csak furcsállom, hogy egy ilyen csinos lánynak nem volt több baratája.
          - Nem volt szükségem, akkor egy másik félre mellettem.
          - És most van?
          - Van. – ismét puszit nyomtam a szájára.
          Lassan megérkeztünk Doverbe. Sajnos nem sokat láttam a városból, mert iszonyatosan sötét van. Rob elmesélése szerint ez a város van a legközelebb a kontinentális Európához. Mesélt még a fehér krétaszikláiról. Meg is ígértettem vele, hogy holnap menjünk el megnézni.
          Megérkeztünk a hotelünk elé. Rob kivette a bőröndömet a csomagtartóból és kézen fogva elindultunk a recepcióhoz. Boldogság öntött el, amikor Rob nyújtotta a kezét, hogy megfogjam. Rögtön meg is fogtam. Nem akarom elengedni!
          Egy átlagos hotelben szálltunk meg. Nem volt semmi extra. Letisztult eleganciájú. Kisvárosi hotel. Rob aláírta a papírokat. Megkaptuk a kulcsunkat és már mentünk is fel. Sajnos nem volt lift, ezért fel kellett sétálni a 2-ra. Nem vagyok lusta, de ilyen hosszú út után semmi kedvem sincs lépcsőzni.
          Felértünk a szobánkhoz. Rob kinyitotta, majd előreengedett. Nem is tudom, miért halt ki a többi férfiből az udvariasság?! Egy a hotelhez illeszkedő egyszerű szobába csöppentem. Nagyon szép fehér fala volt. Egy hatalmas francia ágy foglalt helyet a közepén. Mikor eszembe jutott, hogy miket is lehetne ott csinálni, rögtön elpirultam. Vajon készen állok rá?
          Rob lepakolta a bőröndömet az egyik sarokba és megszabadította magát a kabátjától és a pulcsijától. Én is így cselekedtem. Ledobtam a székre és bementem a fürdőszobába. Vajon most kellene megtörténnie? Ha nem most, akkor mikor? Ő is akarná? Na azért ez nem kérdés. Múltkor is eléggé belelendültünk a dologba, csak 1 pici választott el bennünket, hogy ne folytassuk tovább.
          Megmostam az arcom majd kimentem a szobába. Robot nem találtam sehol. Most vettem észre, hogy van 1 erkély. Talán kinn van. Kimentem és észrevettem a füstölgő Robertet. Hátulról átkaroltam. Meglepetésképpen érhette, mert egy picit megremegett, de miután észlelte, hogy én vagyok, egy puszit nyomott a karomra.
          - Köszönöm, hogy elhoztál ide!
          - Semmiség. Itt legalább kettesben lehetünk. – elnyomta a csikket, majd felém fordult és szorosan magához húzott. – Emlékszel még, hogy azt mondtad, hogy bármit kérhetek tőled?
          - Igen. És mit kérsz?
          - Téged. – alig, hogy kimondta a szavakat ajkai lecsaptak ajkaimra és gyengéden becézgette azt.
          Kérhetett volna bármit, de ő engem akar. Nekem ennyi elég volt, hogy tudjam, hogy helyes mit csinálunk. Zavaromat felváltotta az iránta érzett elfojtott vágy.
          Cirogatni kezdtem a hátát, majd feljebb haladva a harába túrtam. Kezem ott meg is állapodott. Egyre jobban hatalmasodott el rajtam a szenvedély. Mohóbban és vadabbul csókoltam mire felkapott és bevitt a szobába. Lefektetett az ágyra és rám feküdt, de megtámasztotta magát mellettem, hogy mégse engem nyomjon agyon.
          Apró csókokat lehelt a nyakamra. Lábaim összekulcsoltam derekán és közelebb vontam magamhoz. Éreztem feszülő ágyékát. Nyakamról egyenesen haladt lefelé majd eltűnt a melleimnél. Szinte letépte rólam a pólóm és nyelvével melleimet kezdte el kényeztetni. Hangosan nyögtem és remegtem meg minden egyes érintésétől.
          Most, hogy megéreztem, hogy milyen is valakit igazán kívánni, többet akartam belőle. Most én is szeretném őt kényeztetni.
          Kezemet mellkasára raktam és átfordítottam a hátára, majd ágyékára ültem. Lassan levettem a pólóját és elkezdtem vadul csókolni. Mielőtt még teljesen lázba hoztam volna szám a nyakát kezdte el csókolni.
          Egyszerűen észveszejtő illata volt. Hallottam, ahogy egyre akadozva veszi a levegőt. Erre még rátettem egy lapáttal, mert kezemmel végigsimítottam combján fel egészen az ágyékáig. Ahogy kezem hozzáért érzékeny testrészéhez hangosan felnyögött.
          Kioldottam az övét és kezem becsúsztattam a nadrágjába. Gyengéden simogatni kezdtem miközben számmal a száját harapdáltam.
          Nem bírta sokáig, mert az egyik pillanatban, már azt éreztem, hogy ismét ő van fölül. Csókolni kezdett. Keze melleim simogatta majd szájával is kényeztette.
          Közben keze utat talált a nadrágomba. Ebben a pillanatban jutott el az agyamig az a tény, hogy én még szűz vagyok és, hogy ezt Robbal is illene megosztanom. Kihúztam Rob kezét a nadrágomból. Kérdőn nézett rám.
          - Rob … nem is tudom, hogy mondjam …. de én még ….. szűz vagyok. – pirulva vártam a reakcióját. Azt vártam, hogy most feláll és elmegy, de nem. Szemembe nézett és gyengéden megcsókolt. Ismét feltüzelt és én is őt, de most gyengédebben folytatta, amit elkezdett. Letolta rólam a nadrágom és a bugyim is hamar a nadrág mellett landolt, majd kezével ismét lenn kezdett el tapogatózni. Ahogy hozzám ért halk sikoly hagyta el a számat és a testem megfeszült. Szájával combomat, majd legérzékenyebb pontomat kezdte el csókolgatni.
          Már nem vagyok messze a kielégüléstől és ezt ő is látta, ezért nyelve hevesen lecsapott rám. Kezeim a takarót markolták, testem ívben megfeszült, majd elernyedt. Végigcsókolta a hasamat és a mellemet majd a számon állapodott meg.
          Letolta magáról a nadrágját, majd lábaimat dereka köré fontam, ő pedig lassan végig szemembe nézve belém hatolt.
          Egyszerre mozogtunk először még lassan, majd egyre gyorsabban, míg végül sikítva jutottam el a csúcsra. Éreztem, hogy Rob is közel jár így hátára döntöttem és ágyékára ülve belém hatolt, majd lassan és fokozatosan egyre gyorsabban kezdtem el mozogni rajta, miközben nyakát csókolgattam. Hangos hörgéssel jelezte, hogy ő is elélvezett.
          Magához ölelt és a fülembe suttogott.
          - Szeretlek.

Barbi "munkaruhája":
Barbi utazós ruhája:

Rob utazós ruhája:

2010. október 10., vasárnap

10. fejezet

Ismét 1 nap késéssel hoztam az új fejlit. Elég hosszú volt a hetem. Elég, ha csak annyit mondok szerintem, hogy kémia. =/ Mind 1. Túl vagyok a kémia dogán. =) Remélem tetszik ez a rész is nektek! =) Köszi a komikat annak aki ír!
Pux Birbus
"Hallom a hangod és látom a szád,
Szívemet dobogtató piros bársonyát,
Megöl a vágy, hogy velem töltsd az éjszakát!"

Összeszedelőzködtem és már indultunk is. Robot követve lementünk a kocsijához, ami egy Volvo. Hát öhmm …. ez most vicc?
          - Te Rob, ez a munkaautód? – nevetve kérdeztem. Tudni illik az Alkonyatba Edwardnak Volvoja volt.
          - Nagyon vicce vagy.
          Úriember módjára kinyitotta az ajtót, majd ő is beült. Nem sokkal az indulás után elhagytuk a belvárost és a „kertváros” részbe értünk. El akar rabolni?
          - Rob hova megyünk? – kétségbeeséstől csengett a hangom.
          - Meglepetés! – mondta majd huncut mosolyra húzódott a szája.
          - Útálom a meglepetéseket. – világosítottam fel. Ha valaki azt mondja, hogy „Meglepetés!”, az valószínűleg jó viccnek gondolja ezt, de velem ne szórakozzon senki se. Volt már elég meglepetésben részem ahhoz, hogy ne legyen a kedvenc szavam. Vissza kell csak emlékezni, amikor Laci mondta és szakítás lett belőle. 1 szóval utálom a meglepetéseket.
          Bele lehettem merülve a gondolataimba, mert csak azt vettem észre, hogy megáll a kocsi egy tipikus angol ház előtt. Na ez biztos, hogy nem étterem. Rob elrabolt? Hisztire időm se volt, mert Rob már nyitotta ki az ajtómat és kisegített.
          - Rob nem az volt megbeszélve, hogy elmegyünk valahova enni?
          - De. Enni is fogunk. – kérdezni már nem is tudtam, mert már húzott is maga után a ház felé. Kinyitotta az ajtót és beengedett maga előtt. Egy gyönyörű nappaliban találtam magam. Kintről a ház eléggé réginek néz ki, de belülről modern. Gondolom nemrég lett felújítva. Egy kicsit hiányosan van berendezve és nagy kupi van, de vajon ez az ő háza?
          - Rob te itt laksz?
          - Igen. Nemrég vettem. Még hiányzik pár dolog, de idővel minden a helyére kerül. Ja és bocsi a nagy rumliért. Nem vagyok egy házias fajta. – rám mosolygott majd elkezdett húzni egy másik szoba felé. Az ajtón belépve egy gyönyörű és modern fekete-fehér konyhával találtam magamat. Nagy meglepődésemre az étkező asztal meg volt terítve 2 személyre. Csak nem? Még egy meggyújtott gyertya is volt. Romantikus vacsora? Honnét volt biztos benne, hogy eljövök?
          - Rob ezt mégis mikor és miért? – kérdeztem tőle.
          - Kb. 1,5 órája döntötte el, hogy elmegyek hozzád és úgy gondoltam, hogy vacsizhatnánk is.
          - De nekem jó lett volna, ha elviszel valahova. Miattam nem kellett volna készülnöd.
          - Nem akartam, hogy már így az elején lefényképezzenek velem. – mondjuk érthető. Nem szívesen szerepelnék a címlapokon. – Ja és a kaját illetően, nem kifejezetten főztem. – hogy mi? Akkor mégis mi értelme volt?
          - Ugye nem azt akarod mondani, hogy majd rendelt műkaját fogunk enni? – felháborodva kérdeztem tőle.
          - Pont olyan vagy, mint anyám. Ő is mindig ezzel piszkál. – húzott közel magához és már éppen csókolni akart, de elhúzódtam.
          - Rob nem kellene már az 1. randin az ágyban kikötni.
          - Nem is az 1. randink ez. Ez már a 3. 1. az volt, amikor a kávézóban találkoztunk, 2. pedig a clubban való találkozás volt és ez a 3. – világosított fel. Elég érdekes felfogásuk van az angoloknak a randikról. Én nem gondolnám azokat a találkozásokat randiknak, de inkább ráhagyom.
          - Oh. Szóval akkor annyit csókolhatsz amennyit akarsz?
          - Hát … - hosszúsan gondolkodott majd egyáltalán nem meglepő választ adott. – igen. - húzott is magához és ismét csókban forrtunk össze. Hosszúra nyúlt csókunkat a hasam korgása zavart meg. Rob kuncogva vált el tőle. Bárcsak tudnám, hogy mi olyan nevetséges azon, hogy éhes vagyok.
          - Van valami ehető kaja? – kérdeztem a hasamat simogatva.
          - Délután vettem pár dolgot, amiket a hűtőben megtalálsz. – ez most azt jelenti, hogy menjek és nézzem meg, hogy mégis milyen kaja van? Hát kösz. Ezért hívott meg vacsorázni? Én tudtam, hogy a meglepetések soha se jók.
          Fogtam magam és odaléptem a hűtőhöz és elkezdtem benne kutakodni. Pár másodperccel később Rob sóhajára lettem figyelmes. Robra néztem, aki éppen a fenekemet stírölte.
          - Tetszi mi? – csúszott ki a számon. Te úr isten. Mit hoz ki belőlem ez a férfi?!
          - Hát nem semmi. – nyelt egy nagyot. Ez annak a jelen, amire gondolok. Kaján vigyor ült ki az arcomra.
          Kis keresgélés után végre megvolt, hogy mit eszek, vagyis mit eszünk. Összedobok magunknak egy salátát. Igaz ő nem nagyon érdemli meg.
          Miközben megcsináltam a kaját és ettünk, beszélgettünk magunkról és a családunkról. Sok dolgot megtudtam róla. Van 2 nővére Elizabeth és Victoria. Ők nem Londonban élnek, de gyakran jönnek meglátogatni a szüleiket és Robot. Én is elmondtam, hogy van 1 nővérem és, hogy minden családtagom Magyarország területén van és csak én voltam olyan vállalkozó szellem, hogy elköltözzek 1 másik országba. Nagyon érdekelte, hogy milyen Magyarország, hisz még sajnos nem volt alkalma megismerni kis országunkat. 1× volt Pesten, de akkor is csak forgatott. Megígértettem vele, hogy 1× el kell velem jönnie, hogy meg tudjak mutatni neki pár nevezetességet.
          Evés végeztével a mosogatás közben is beszélgettünk, de most már nem is a családról, hanem a párkapcsolatainkról.
          - Hány barátnőd volt eddig? – kérdeztem rá.
          - Hmm … - elkezdte számolni az ujjain, hogy mégis hány volt eddig neki. Mikor már a 10-et is elkerülte kezdtem már egy picit ideges lenni. Láthatta rajtam, hogy nem éppen esik jól amit csinál, mert rögtön abbahagyta a számolást és magához ölelt. – Megijedtél? Csak vicceltem. – nevetve súgta a fülembe. Hát mondhatom nagyon vicces volt.
          - Most már tudom, hogy milyen rossz az angolok humora. – bevágtam a durcit és kimentem a nappaliba és leültem a kanapéra. Nem sokkal utánam Rob is megjelent és jó szorosan mellém ült. Megbánó tekintettel és boci szemekkel nézett rám. Most, hogy tudnék neki ellen állni?
          Nyomtam 1 gyors puszit a szájára.
          - Most akkor megbocsátasz? – hajolt közel az arcomhoz.
          - Szerintem egyértelmű volt.
          - Akkor miért nem kapok egy rendes csókot? – tudtam, hogy most a válasz felesleges. Számat szenvedélyesen szájára tapasztottam és nyelveink vad táncba kezdtek. Egyszer csak az ölébe húzott és tarkómnál fogva húzott magához egyre közelebb. Érezni lehetett rajta, hogy fel van izgulva, hisz a gatyája már eléggé szűknek bizonyult ott lenn. Én is minden elmúlt másodpercbe egyre jobban kívántam, de voltak elveim és tudtam, hogy ez még nagyon korai lenne.
          Rob már éppen a pólóm alá nyúlt be, amikor elszakadva tőle és két kezét lefogva zihálva a fülé suttogtam.
          - Rob ez még korai. – benne is tudatosulhatott, hogy ez már kicsit sok és levette rólam a kezét és maga mellé ültetett.
          - Igazad van. Ez még korai. Sajnálom, de … - fojtatta volna , de közbeszóltam.
          - Nem kell semmit se sajnálnod. Ez nem a te hibád. Mindketten kívánjuk egymást, de ez még kicsit korai. – pár percig némán ültünk, aztán kezdett elegem lenni a semmittevésből.
          - Nem akarunk valamit csinálni?
          - Lennének ötleteim. – rám kacsintott. Ennek mindig azon jár az esze?
          - Tudod, hogy perverz vagy? Mindig csak azon jár az eszed.
          - A DVD-zés mióta perverz dolog? Neked jár mindig csak azon az eszed. – önelégült vigyorral mondta.
          - Nagyon vicces. – ráöltöttem a nyelvem, majd felálltam és elindultam a már rég felfedezett DVD állvány felé, de Rob megfogta a csuklom.
          - Mégis hova mész?
          - A DVD állványhoz. Gondolom, ha már nincs jobb dolgunk, akkor filmezhetnénk. Te is ajánlgattad.
          - Oké. – megkönnyebbült fejet vágott. Mit gondolt talán hazamegyek? Elengedte a csuklómat, majd átnéztem a DVD kínálatot. Kiválasztottam az egyik kedvenc filmemet, Pink Floyd – A fal című filmet. Számomra a világ legjobb filmje. Csodálkozom, hogy ő látta és, hogy egyáltalán, meg is van neki.
          Beraktam a filmet és visszaültem a kanapéra. Nem sokkal az 1. szám után Rob ölébe hajtottam a fejem és úgy folytattam a filmnézést. Rob gyengéden simogatta a hátam és ennek köszönhetően mély álomba szenderültem.
          Félálomba voltam, amikor Rob felemelt és egy pihe-puha ágyba rakott. Épp akart kimenni, de nem bírtam volna ki közelsége nélkül, ezért halkan, amennyire csak az erőmből telet megszólaltam.
          - Rob ne menj el! – nem válaszolt. Pár másodperc múlva éreztem, hogy besüpped a mellettem az ágy és valaki szorosan mellém bújt. Ezután ismét az álmok világában találtam magam.
          Reggel elég komásan ébredtem. Valami kemény dolgon feküdtem. Amikor kinyitottam a szemem, szembe találtam magam Robbal. Na baszki. Felemeltem egy picit a takarót és szembesültem azzal, hogy Robon egy bokszeren kívül semmi sincs. Hát és a bokszerje nagyon feszült. Te úr isten. Azért ez durva. Mondjuk elég érdekesen feküdtem Robon. Fejem izmos mellkasán volt. Milyen izmos! Biztos sokat jár gyúrni. Jobb lábam átkarolta az ágyékát és teljesen hozzá voltam simulva. Most már érthető a reakciója.
          Rob gondolom érezhette, hogy őt nézem, mert már kezdett ébredezni. Ő valahogy nem csodálkozott a jelenlétemen. Rögtön egy jó reggelt csókkal köszöntött.
          - Jó reggelt! – motyogta fáradtan.
          - Jó reggelt! Öhmm Rob .. – belekezdtem a felvilágosításba, mert nem vette még észre, hogy áll a cerkája. – minden rendben van oda lenn? – értetlenül nézett rám, majd mikor felemeltem a takarót, már ő is észrevette az egyre jobban feszülő alsóját. Nem is tudom, hogy eddig miért nem vette észre!
          Elpirult majd kétértelműen kezdett el beszélni.
          - Én most elmegyek. – pattant fel az ágyból és én kijelentésén elkezdtem nevetni, ami még rátett egy lapáttal, hisz 2× olyan vörös lett a feje, mint volt.
          Gyorsan bement egy másik szobába - ami gondolom a fürdő volt -, hogy rendbe szedje magát. Pár perc múlva már halottam is a víz csobogását. Biztos hideg zuhanyt vesz. Még néhány percig lustálkodtam az ágyban majd kikászálódtam az ágyból és konyhakereső útra indultam. Kis meglepődésemre hamar meg is találtam. A hűtő „nagy” választékából megtaláltam a nekem valót. Kivettem 1 almát és kimentem a teraszra, hogy evés közben én is felfrissítsem magam. Lehuppantam az egyik nyugágyra és majszolni kezdtem az álmát.
          Vajon Robból tényleg én váltottam ezt ki? Mondjuk szinte rajta feküdtem. De ez azért nekem 1 kicsit sokk. Lacival párszor már együtt aludtunk, de vágyának ilyesfajta megnyilvánulásában nem volt részem. Vajon Robbal is várnék a sexszel a házasságig? Így visszagondolva nem is tűnik olyan jó ötletnek ez az egész sexmegvonás, hisz ha valaki iránt vonzódunk akkor megtörténik is kész. Lehet, hogy ez Lacinál csak egy kibúvó ok volt. Rob kihozza belőlem azt a nőt, aki valójában vagyok. Lacival az a 2 év semmi volt. Az nem volt szerelem. Robbal ez más. Tudom, vagyis remélem, hogy lesz jövőnk.
          Gondolkodásomból a telefonom elég hangos csörgése zavart meg. Gyorsan felrohantam a szobába. Rob még mindig a fürdőben volt. Telefonomat kezdtem kutatni, majd megtaláltam az egyik fotelben.
          - Haló?
          - Szia drága, elveszett barátnőm. – Kay beszélt a másik oldalon. – Ismered azt a szót, hogy munka? – gyorsan az órára pillantottam és basszus már fél órás késésben vagyok.
          - O, hogy az a … Teljesen elaludtam. Bocs. Chris ugye még nincs benn?!
          - Ha itt lenne, te már rég nem dolgoznál.
          - Oké. Gyorsan összeszedem magam és megyek! Szia!
          - Tényleg siess! Szia! – kinyitottam, majd a fürdő felé mentem, hisz Robnak szólnom kellene, hogy elmegyek. Résnyire nyitottam az ajtót és beszóltam a még mindig zuhanyzó Robnak.
          - Rob! Mennem kell, mert már most késésben vagyok a munkából! Majd még beszélünk! Szia! – visszacsuktam az ajtót és gyorsan felkaptam a táskám, majd hívtam egy taxit.
          Épp mentem volna ki az utcára, de Rob hangja visszatartott.
          - Csak így elmennél? Se puszi se pá? – durcáskodott.
          - A pá megvolt. – huncut mosolyra húztam a szám. Közelebb jött hozzám és atya úr isten, csak most vettem észre, hogy csak 1 törölköző van rajta. Derekamnál fogva szorosan magához húzott és szenvedélyesen megcsókolt. Tarkójánál fogva még közelebb húztam magamhoz és vizes hajába túrtam. Rob folytatta volna, de most nem pont a legmegfelelőbb az időpont, hisz késésben vagyok. Elszakadva tőle, lihegve suttogtam fülébe.
          - Mennem kell.
          - Mégis mivel mennél el, ha szabad tudnom?
          - Hát taxival. Mivel mással?
          - Ne hülyéskedj! Még fél óra mire ideér a taxi. Majd én elviszlek!
          - Nem kell! Biztos sok dolgod van!
          - Nincs! Ma éppen szabad vagyok!
          - Oké. De így … - mutattam végig rajta. – mégis, hogy fogsz elvinni?
          - Hát fel kellene öltöznöm, ugye? – hajába túrva kérdezte. Én is de bele tudnék túrni.
          - Nem ártana! Bár nekem így is jó lenne. – kaján vigyor ült ki a számra. Megárthatott valami. Épp csókolt volna meg, de eltoltam magamtól
          - Siess! – rácsapva a fenekére mondtam neki. Rögtön fel is futott a lépcsőn, majd kevesebb, mint 3 perc múlva visszajött fekete pólóba, fekete gatyába és kezében hozta a kockás ingjét. nagy meglepődésemre most nem hozta a baseball sapkáját és a napszemüvegét se hozta magával. Felkapta a kocsi kulcsot és már indultunk is a kocsi felé. Szerencsére egyetlen 1 papparazzi se volt itt vagy egyszerűen csak mi nem láttuk. Biztonság kedvéért a hajam kibontva volt és egészen a kocsiig a járdát fixíroztam.
          Rob ismét kinyitotta az ajtót. Beült majd indított.
          - Hova vigyem a kisasszonyt?
          - Haza. Még át kell öltöznöm és rendbe kell szednem magam.
          Nem sokat beszéltünk az úton. A reggeli dolgot nem akartam előhozni, mert lehet, sőt biztos, hogy ciki lehet róla beszélnie.
          Sokkal hamarabb értünk haza, mint gondoltam. Nem vártam meg míg Rob kiszáll és kinyitja az ajtót. Most nem akartam, hogy feljöjjön, mert abból biztos nem készülődés lenne. Az éppen kiszállni készülő Robot visszahúztam, megcsókoltam és kipattantam a helyemről. Átmentem az ő oldalára és a lehúzott ablakon elköszöntem tőle.
         - Szia! Majd még beszélünk! – gyors puszit nyomtam a szájára és gyorsan felmentem a lakásba.

U.I.: Ezt a részt terveztem 18-as nak, de mivel sokkal hosszabbra sikeredett, ezért ketté vettem, szóval a 11. részben számítsatok egy kis izgalomra! =P Mellesleg szerdán már fenn lesz a 11. fejezet!! =D

Rob háza kívülről:

Rob háza belülről:

Rob ruhája: